Kiskapus játék, labdatartási és passzgyakorlatok – ez volt a téli szünet utáni mainzi „menü” az első edzésnapon. A már teljes terheléssel dolgozó Szalai Ádám egyre közelebb kerül ahhoz, hogy ismét tétmeccseken szerepeljen – nem lesz könnyű persze leküzdenie a meccshiányt, de egy csaknem egyéves kiesést okozó sérülés után alighanem a nehezén már túl van…
„Nagyszerű érzés, hogy megint teljes erővel dolgozhatok a csapattal! Nagyon nehéz időszakon vagyok túl, és azzal is tisztában vagyok, hogy ugyanilyen nehéz hetek jönnek, míg teljesen belelendülök. Csak akkor segíthetek a csapaton, ha megint jó formában leszek, és addig azért még kell egy kis idő. Szerencsére már nem érzem a sérülést, csak izomlázam van – néhány hónappal ezelőtt bármit megadtam volna ezért” – mondta Szalai a klubhonlapnak.
Szalai Ádám saját bevallása szerint két műtétje között volt a mélyponton, de végig bízott a teljes felépülésben – és klubja is sokat segített.
„Mindig arra gondoltam, hogy minden rendben lesz, és túlteszem magam a nehéz időszakon. A klub türelmes volt velem, erőt adott a támogatása, csakúgy, mint a csapattársaimé és a szurkolóké, akik végig biztattak. Ez rengeteg erőt és energiát ad. Megpróbáltam a lehető legtöbb időt a csapattal tölteni, fontos volt az is, hogy megismerjem az új játékosokat” – mesélt Szalai a rehabilitációs időszakról.
A Mainz a 2010–2011-es szezon meglepetéscsapata volt a Bundesligában, de elérte a „második szezon szindróma” – több kulcsemberét elvesztette és gyengén szerepelt az ősszel, 17 forduló után a 14. helyen áll, mindössze két pontra az osztályozós helyen álló Kaiserslauterntől.
„A bajnokság második fele nagyon nehéz lesz, pontok kellenek minden meccsről. Balszerencsénk volt a sérülésekkel [Szalai Andreas Ivanschitzet és Marcel Rissét emeli ki – a szerk.], Szami Allagui az Afrika-kupára utazik, viszont nagy a keret, sok fiatallal, akik megmutathatják, mit tudnak. Remélem, minél hamarabb bevethető leszek és segíthetek a csapatnak. Érzem, hogy egy remek tavasz állhat előttünk. Lépésről lépésre kell előre haladnom és formába lendülnöm. Egy év kihagyás után nehéz elkapni a ritmust, és csak kemény munkával lehetséges. A cél az volt, hogy egészséges legyek a tavaszi idényre. Most már a formába hozás jön. A szurkolók is várják a visszatérést, és ezt nem plusznyomásnak érzem, hanem elismerésnek: jó látni, hogy olyan játékosnak tekintenek, akire építeni lehet. Úgy tűnik, szeretnek a mainziak, és én is szeretem a Mainzot, jó itt játszani. Már a Bruchwegben [a Mainz régi stadionja] is óriási érzés volt játszani, és most itt van az új Coface Arena – itt pályára lépni álom, és ez plusz erőt ad.”