– Tudja, az egészben az a legszörnyűbb, hogy egy laikus csak azt látja, na, átszállt a gyerek fölött a labda, micsoda potya, miközben aki egy kicsit is ért a futballhoz, tökéletesen tudja, hogy jó helyen állt, és ha nincs az Angliában tomboló szélvihar, azt az előreívelt labdát simán lehúzza. Kérdés, kinek a véleménye számít? A hangosabb többségé vagy a hozzáértőké?
– Ha megengedik, engem inkább az foglalkoztat, mit mondtak az edzőim, a játékostársaim vagy épp az ellenfél futballistái, valamint hogy én hogyan éreztem magam a gólvonal előtt kilencven percen át.
– Hát ez az, ha ott marad...
– Ami a zrikákat illeti, abból ma már kaptam néhányat edzés előtt, finoman érdeklődtek a társak, szerintem mennyire fúj a szél, meg figyelmeztettek, hogy „vigyázz, labda", de jóindulattal közeledtek, mi több, jó kedvvel, ami annak is köszönhető, hogy megnyertük a mérkőzést, ami életem eddigi legnehezebbje volt.
– Meghiszem azt.
– Ne gondolja, hogy a gól miatt, vagy hogy olyan nehéz lett volna feldolgozni. Egy pillanatra sem törtem össze, már csak azért sem, mert tudtam, nem hibáztam. Tanulsággal persze szolgált az eset, ilyen extrém körülmények között talán jobb, ha nem veszi fel az egyébként kívánatos pozíciót az ember, hanem marad a kapu közelében, és valamivel rutinosabban lehet, hogy így is teszek. Csak hogy milyen szerda volt ez, a liverpooli repteret lezárták, néhány utat is, tényleg nem tapasztaltam még ilyet soha korábban, már csak ezért is örülök annak, hogy életem egyik legjobb teljesítményét nyújtottam.
HA ARRA IS KÍVÁNCSI, KIK UGROTTAK BOGDÁN ÁDÁM NYAKÁBA A MECCS UTÁN, ÉS MELYIK PREMIER LEAGUE-BEN SZEREPLŐ CSAPAT KAPUSA HÍVTA FEL, KERESSE A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁT.
