– Feltételezem, a csapat edzője, Hein Vanhaezebrouck értékelte már a Lierse elleni egy egyet. Publikus, hogy az ön teljesítményéről milyen véleménnyel volt?
– Azt mondta, nem volt rossz, de azt is tudja, lesz ez még jobb is – felelte Czvitkovics Péter a Nemzeti Sport kérdésére. – A nyolcvannegyedik percben cserélt le, és nem tagadom, elfáradtam. Szoknom kell még az itteni iramot, ám biztosra veszem, néhány mérkőzés, és felveszem a ritmust. Egyébként a saját játékomra hatos osztályzatot adnék.
– És a hazai pályán kiszenvedett döntetlenről mi a véleménye?
– Nehéz meccs volt, amit alapvetően mi rontottunk el. Oldalról elvégzett szabadrúgásból kaptuk a gólt, ezt követően több helyzetünk volt, nekem is akadt. A második játékrész elején a partjelző beintésére kiállították tőlünk a támadó Ernest Nfort – a videofelvétel bizonyította, jogtalanul. Aztán rúgtam egy szögletet, az ellenfél egyik játékosa kézzel ütött a labdába, a jogos büntetőből pedig kiegyenlítettünk. Ám a végén ki is kaphattunk volna, mert a Lierse abban az időszakban fölénk kerekedett.
– Arra esély sem volt, hogy a tizenegyest ön végezze el? A magyar bajnokságban gyakran elvállalta a büntetőt.
– Tulajdonképpen nekem kellett volna rúgnom. Még a kezdés előtt szólt a pályaedzőnk, ha büntetőhöz jutunk, Ernest Nfor álljon oda, ha pedig nincs a pályán, akkor én. Őt ugye kiállították, én lettem volna a soros, csakhogy a csapatkapitányunk, Nebojsa Pavlovics nem hallotta az edzői utasítást, és amíg a sarokrúgást követően középre értem, felkapta a labdát, és odaadta Brecht Caponnak, rúgja ő.
– A szabadrúgásokkal és a szögletekkel mi a helyzet?
– Hozzám tartoznak. Függetlenül attól, hogy oldalról vagy középről, jobbról vagy balról kell elvégezni.
– Az életritmusa mennyiben különbözik a Debrecenben megszokottól?
– Elsősorban akkor van különbség, ha egy nap két edzésünk van. Ilyenkor közösen reggelizünk, együtt ebédelünk stadionban, és a délutáni gyakorlás előtt nem lehet hazamenni. Ha csak egyszer tréningezünk, utána szabad vagyok, és ilyenkor beülünk valahová a csapattársakkal, vagy éppen meglátogatom Brüsszelben a barátomat, Juhász Rolandot.
A CZVITKOVICS PÉTERREL KÉSZÜLT TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN ELOLVASHATJÁK!
