Itt van Amerika
SZABÓ GÁBOR 2020.06.15 17:01

Bukovi örököse döntőzött a Francia Kupában, állítólag Hollywoodba is hívták

Részese volt az első vidéki kupagyőzelemnek, képzetlen edzőként a Szolnoki MÁV-val is a csúcsra ért, döntőzött a Francia Kupában, állítólag Hollywoodba is hívták. Ő Móré János, a debreceni futball-legenda.

A Hungáriát 1934 áprilisában 4:1-re legyőző Fradi az Operettben lazított – Móré János (balra) Fejes Teri és Honthy Hanna között

A Hajdú-Bihari Naplóban 1985 decemberében megjelent interjúban rögtön előrebocsátotta, hogy a megannyi élmény miatt egyetlen újságcikkben képtelenség keretbe foglalni, átszűrni az életét. Más kérdés, hogy a 110 éve született Móré János sok esetben rosszul is emlékezett a vele történtekre, és mert később az őt említő szerzők többsége erre az írásra alapozott, most megkíséreljük valósághűen feleleveníteni a debreceni futballtörténelem egyik legnagyobb alakjának pályáját.

MÓRÉ JÁNOS
Született: 1910. június 20., Debrecen
Elhunyt: 1992. december 27., Debrecen
Sportága: labdarúgás
Posztja: középfedezet
Válogatottság/gól: 3/0 (1933–34)
Élvonalbeli bajnoki/gól: 145/20 (1930–36, 1939–40)
Klubjai játékosként: DVSC (1925–29), Bocskai (1929–33, 1939–40), Ferencváros (1933–1936. augusztus), Olympique Lillois (1936. augusztus–1939)
Klubjai edzőként: Szolnoki MÁV SE (1940–43, 1946–48), Debreceni VSC/Debreceni Lokomotív (1943–44, 1950. szeptember–1952. június, 1957–1959. március), Diósgyőri VTK (1945–46), Salgótarjáni BTC (1948–49), Dorogi Tárna (1949–50), Debreceni Dózsa (1952. június–december), Nyíregyházi Építők (1953–55), Debreceni Gördülőcsapágygyári Vasas (1956–57, 1960–61, 1964. január–december), Kisvárdai Vasas (1962), Nyíregyházi Spartacus (1965. január–1966. december)
Legjobb eredményei. Játékosként: Közép-európai Kupa-2. (1935), magyar bajnok (1934), 2x magyar bajnoki 2. (1935, 1937*), magyar bajnoki 3. (1936), 2x Magyar Kupa-győztes (1930, 1935), Francia Kupa-2. (1939)
Edzőként: magyar bajnoki 3. (1942), Magyar Kupa-győztes (1941)
*Csak az 1. fordulóban játszott, a francia Olympique Lillois-hoz szerződött

Az idős Móré a múltban elmerülve elmondta, hogy huszonnégy országban járt, a svéd király arany mandzsettagombokkal ajándékozta meg, a francia köztársasági elnök kezet fogott vele, és hívták színésznek Hollywoodba. Igazán figyelemfelkeltő epizódok, ám a mandzsettagombok vagy az amerikai csábítás sztorijára nem találtunk bizonyítékot, és az emlegetett interjúban a szerző sem kérdezett rá – de sutba dobva a „bulvárkodást” sorakoztassuk is fel indokainkat, hogy szakmai szemüvegen keresztül látva miért is érdekes személyiség a néhai kiváló középfedezet: tagja volt a Magyar Kupát első vidéki csapatként 1930-ban elhódító debreceni Bocskainak; nyert bajnokságot és Magyar Kupát a Ferencvárossal; szerepelt a válogatottban; és ő trenírozta – ha a Kispest (1926) után immár a Soroksárt (1934) is budapesti klubnak tekintjük – a sorban második nem fővárosi kupagyőztest (1941), a Szolnoki MÁV-ot.

Az 1927–28-ban a Bocskait és az amatőr Debreceni VSC-t is edző Frontz Döme figyelt fel Móréra, aki 1929-ben igazolt át a DVSC-től a kék-sárgákhoz, vagyis 19 évesen csöppent bele a profi futballba. Bemutatkozását többször is meglebegtették, ám végül az egész idényben megmaradt tartalék státuszban. Vigaszt az 1930 tavaszán beinduló kupamérkőzések nyújtottak neki, Káldy Zsigmond vezetőedző rendszeresen a kezdő tizenegybe jelölte a sorozatban, amelynek elődöntőjében 2:0-val búcsúztatták a Fradit. Az első dicséretekre mégis várnia kellett.

„A balszárny erejét nagyon csökkentette, hogy Móré személyében szükségember játszott benne, aki a II. félidőben hátra is húzódott negyedik halfnak” – jegyezte meg a Nemzeti Sport. A mondatból az is kiderül, hogy nem a középfedezet posztján kezdett, hanem balösszekötőként, akárcsak a fináléban, amelyet 1930. június 26-án mindössze 1200 néző előtt a Hungária úton rendeztek, és a Bocskai 5:1-re kiütötte a szegedi Bástyát. Móré persze szép lassan beleerősödött a profi futballba, amit Nádas Ödön szövetségi kapitány meghívója igazolt 1933 nyarán. Június derekán hosszabb túrára utazott a válogatott, amely PLASz-csapatként Amszterdamban és Berlinben is pályára lépett, mielőtt július 2-án sor került volna a svédek elleni hivatalos összecsapásra Stockholmban. Nem volt benne köszönet, hiszen 5:2-es vereséggel végződött, Móré közepes teljesítményt nyújtott.

Ám éppen a túra ideje alatt, a zöldasztalnál fordult nagyot a világ a centerhalffal: „Hazafelé jövet Berlinben Sárosi dr., a Ferencváros kiváló középcsatára vásárolt egy Nemzeti Sportot, amelyből ott tudtam meg, hogy az FTC és a Bocskai között megindultak a tárgyalások az átszerződésemről. Budapesten, az állomáson aztán a vezetőim is közölték velem ezt a hírt” – emlékezett 1985-ben. Valóban így történt, de az alku „tárgya” eleinte nem adta beleegyezését. Ezer szállal kötődött a cívisvároshoz, jól érezte magát, egyszóval nem volt ínyére a távozás – ráadásul 300 helyi Bocskai-szimpatizáns írásban szólította fel a debreceni klub vezetőit, hogy tegyenek le a tervükről. Nem értek célt, és végül Móré is élt a jobb egzisztenciával kecsegtető lehetőséggel. Érdekesség, hogy Bukovi Márton örökébe lépett az Üllői úton, aki hétéves zöld-fehér szolgálat után a francia Sete-hez távozott.

A centerhalf az 1935-ös KK-elődöntőben
játszotta élete meccsét a Ferencvárosban

A fővárosiak állítólag 8000 pengőt szurkoltak le szerzeményükért, aki sokáig nem váltotta be a reményeket („Akkor órák hosszat csavarogtam Budán a zuhogó esőben. Tele voltam szégyennel, önváddal.”), csak a Kispest 4:0-s legyalulása hozta meg a fordulatot a kilencedik fordulóban, kirángatva Mórét a hullámvölgyből. A gazdasági nehézségek miatt az idénynek csak 15 hivatásos játékossal nekivágó, az októberben lábtörést szenvedő Korányi Lajost több mint fél évre elvesztő Fradi megszerezte a bajnoki címet, ám Móré következő évadbeli teljesítményét az aranyérem sem stabilizálta. A Nemzeti Sport 1935. júliusi számában a következőket nyilatkozta Mailinger Béla ügyvezető elnök: „A 8:0-s mérkőzésig ez a fiú nem mosolygott, folyton mogorva volt. Azóta mintha kicserélték volna. A jó játék hatása ez. Móré kilábalt a lelki válságból.”

A nagy gólarányú, biztos továbbjutást eredményező diadalt a Roma ellen aratta a Ferencváros a Közép-európai Kupa első fordulójának visszavágóján, egy hónappal később pedig Móré nevétől volt hangos a sajtó: „Az ember elkezdte nézni Sárosit meg Sindelart, meg Stroht, figyelte a játékot, szívszorongva leste az akciókat és lassan-lassan, de nagyon biztosan egyszerre csak azon kapta magát, hogy már csak Móré Jánost nézi, aki fokozatosan a mezőny, minden Sindelar és minden Stroh fölé nőtt” – írta róla a Nemzeti Sport, miután az Austria Wien elleni elődöntő első meccsén (4:2) korlátlan úr volt a pályán. A zöld-fehérek a bécsi 3:2-es vereséggel (no meg Móré ismételten kiváló játékával) bejutottak a fináléba, és bár a Sparta Praha ott jobbnak bizonyult, KK-produkciójának hála a centerhalf előtt megnyíltak a külföld kapui. Még egy évet töltött az Üllői úton, majd a francia bajnokságban szereplő Olympique Lillois-hoz szerződött (a klub neve egy fúziót követően, 1944-ben lett csak Lille Olympique SC). Pontosabban az új évad első fordulójában, 1936. augusztus 23-án még pályára lépett az Erzsébet-Soroksár ellen (5:1), aztán tényleg búcsút intett a zöld-fehéreknek, akik gyorsan napirendre tértek távozása felett.

TAVASZI TISZA-PARTI ZSONGÁS
A Szolnoki MÁV-nak külön működési engedélyt kellett kérnie a csapatot edzői képzettség nélkül 1940 nyarán átvevő Móré Jánosnak. Ehhez képest hihetetlen fejlődésen ment keresztül az együttes, amely ugyan csak három ponttal szerzett többet a tavasszal, mint az ősszel, ám mindennél többet mond a gólarányok közti különbség: a 28:31 állt szemben a 35:12-vel! A Tisza-partiak a legkevesebb gólt kapták az egész idényben, és egy ponttal lemaradva a dobogóról a negyedik helyen végeztek. „Tavasszal már remekül játszották a fiúk a WM-rendszert. Merem állítani, hogy Magyarországon senki sem játszotta jobban” – magyarázta Móré 1941 júliusában, már a kupatrófeát is birtokolva. A következő idényben aztán a bajnoki bronzot is elcsípték.

Móré három évig erősítette a lille-i klubot, amely 1939-ban a Francia Kupa fináléjába jutott. Az elődöntőben a bajnokságot később megnyerő Sete-et verte meg 1:0-ra, és a május 14-én 52 431 néző előtt az Yves-du-Manoir Olimpiai Stadionban rendezett döntőben a Racing Club de Paris várt rá – azon a füvön, amelyen 11 hónappal korábban az olasz–magyar világbajnoki aranymeccset (4:2) vívták. A Lillois 3:1-re kikapott, egyetlen gólját a francia együtteshez 1937-ben igazoló Kalocsay Géza szerezte a 19. percben. (Vélhetően ekkor fogtak kezet Alexandre Millerande köztársasági elnökkel.)

A kaland folytatását a világháború akadályozta meg. A francia bajnokság – hadi jellegű idényként – csak decemberben kezdődött el, amit Móré nem várt meg, és hazatért a kálvinista Rómába. Az őszi szezonban a legjobb teljesítményt nyújtotta a középfedezetek között, és bár a Bocskai a tizedik helyen végezve benn maradt az NB I-ben, fojtogató pénzügyi helyzete miatt 1940 nyarán megszűnt. A patinás klub halálával a harmincéves Móré is szögre akasztotta a cipőt, és mindenféle tapasztalat nélkül a Szolnoki MÁV edzőjének állt – hogy csapatával (Kispéter Mihállyal, Szűcs Sándorral) rögtön el is hódítsa a kupaserleget.

2021.01.13 14:20:38

Labdarúgó NB I H. D.

Róbert Mak mellett a 17 éves Damir Redzic és Myrto Uzuni is beköszönt Szerhij Rebrov csapatában.

2021.01.12 15:37:07

Labdarúgó NB I H. D.

A mérkőzés egyetlen gólját a csereként pályára lépő Aissa Laidouni szerezte.

2021.01.10 23:13:56

Labdarúgó NB I VINCZE ANDRÁS

ALAPVONAL. A gyerek inkább itthon próbálgassa a biciklicselt, legyen negyven csálé lövése mellett egy bombagólja, de mi, nézők ne azok miatt bosszankodjunk, akik azért léphetnek be a klubházba, AZ öltözőbe s aztán a pályára, mert olcsóbban mutatják be ugyanezt.

2021.01.10 23:15:44

Labdarúgó NB I THURY GÁBOR

NS-VÉLEMÉNY. Minél több honi tréner tör magának utat a profik között.