Aki jól színezi – Vincze András jegyzete

Elég gyakran „szurkálom” a magyar élvonalban futballozó légiósok teljesítményét, úgyhogy a realitás azt kívánja, írjak valami kis véleményt arról is, ha valamelyik, külföldről érkezett profi mesteri produkcióval rukkol ki. A bevezető mondat alapján sokan gondolhatnának arra, hogy a most mögöttünk hagyott bajnoki forduló kapcsán nyilván a Mol Fehérvár FC ellen három gólt szerző, s így a diósgyőri bentmaradási reményeket erősítő Gheorghe Grozavról szól majd a történet, de nem, még ennél is „részletgazdagabb” futballra képes játékosról merengenék. Josip Knezevicről van szó.

A bajnoki tabella második helyén álló Puskás Akadémia középpályása már a negyedik idényét tölti a felcsúti klubnál, a Budafok elleni volt a századik NB I-es mérkőzése, eddig 36 gólt szerzett – ha csak ennyit pötyögnék le, máris befejezhetném a cikkírást, mert lássuk be, ilyen statisztikára okkal mondja azt a magyar focirajongó, na, ez a srác tényleg megérte a pénzét. Ugyanakkor mégsem a meccs- és gólszám adja meg számomra a horvát labdarúgó képességének velejét, hanem az, hogy akar és – ami talán még ennél is lényegesebb – tud is futballozni.

Legfrissebb példa erre a Budafok elleni passza, amelyből aztán a harmadik Puskás-gólt eredményező tizenegyes is született. Mondhatni, semmi extra nem volt az ütemben előre küldött labdában, ám látva a mozdulatot, magamban rögvest selyemfinomságúnak láttam az ominózus átadást, amely ráadásul felébresztette azt az élményérzést, ami már jó néhány éve porosodik valahol a lelkem mélyén, hogy lám-lám, ebben az atomizált játékban akad még „békebeli”, klasszikus irányító.

Josip Knezevic esetében ráadásul érvényes az a valójában soha ki nem mondott, ugyanakkor ősinek számító futballtörvény, hogy nincs, sőt nem létezhet olyan akció, amelyikben ne lenne benne a lába. Igen, ő az a játékos, „a” szervező, akinek kötelező labdához érnie, s ez az „ösztönös” regula azért is fontos, mert kikényszeríti, hogy az akcióknak legyen stílusuk, és ha már van, akkor biztosak lehetünk abban is, hogy mesteri passzt és parádésnak mondható gólt is látunk.

Úgy, mint legutóbb. No tehát, az élvezhető s egy-egy meccs vagy bajnoki forduló után emlegetni való történet lényege igencsak egyszerűen summázható: aki jól színezi a játékot, futballozni is tud.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!