Krajcsovics Ábelt nem csak a gólszerzés élteti

– Úgy készülhet a Honvéd elleni vasárnapi bajnokira, hogy megvan az első gólja az NB I-es évadban, nem is akármilyen jelentőségű, elvégre azzal egyenlítettek a Zalaegerszeg ellen. Önre is igaz lesz vajon a ketchuposflakon-effektus, hogy csak az elsőt volt nehéz kipréselni, aztán már elkezd ömleni?
– Nagyon remélem. Megdolgoztam a gólért, igaz, rendre meg is kaptam a játéklehetőséget, amit igyekeztem meghálálni – válaszolta lapunknak a Szusza Ferenc Stadion egyik VIP-termében Krajcsovics Ábel, az Újpest 22 éves szélsője.

– Az a típus egyébként, akit egyedül a góllövés éltet?
– Nem feltétlenül. Nagyon szeretek persze gólt szerezni, jó érzés betalálni, de ugyanannyira szeretek gólpasszt adni, s azt is nagyon tudom élvezni, ha megcsinálok egy szép cselt, amivel talpra ugrasztom a közönséget.

– Nem is a gólszerzés az első számú feladata? Már ha lehet bármi egyéb egy támadó esetében… 
– A legfontosabb, hogy minden helyzetben megpróbáljam a lehető legjobb megoldást választani, ami a legnagyobb eséllyel vezet gólhoz. Szerintem ez egy támadó legfontosabb küldetése. Az elsődleges mégiscsak az, hogy eredményesek legyünk, ehhez minél hasznosabb játékkal igyekszem hozzájárulni az erényeimet kihasználva. Ilyen szerintem a gyorsaságom, hogy jól cselezek, részt tudok venni a kombinatív játékban. Szeretek a szélről behúzódni középre, onnan játszani, egy-két érintőben futballozni. Időnként sajnos elkapkodom a helyzeteket, ebben előre kell lépnem, máskor éppen hogy túlgondolom az egyes szituációkat, pedig jobb lenne az egyszerű megoldást választani. Én azonban olyankor még egyet rácselezek, hintába akarom ültetni a védőt. 

– Talán a futsalos múlt…
– Technikailag sokat tett hozzá a játékomhoz, ahhoz is hozzájárult, hogy jó legyek a kombinatív futballban, kis területen is tudjak érvényesülni. A cselezőkészségemen jelentősen javított, mert a futsalban rengeteget kell egy egyezni. Én ezeket a szituációkat előszeretettel elvállalom, azt kell felmérni, mikor érdemes egyedül vállalkozni, illetve mikor inkább a kombinatív játék lehetőségét keresni. 

– Tavasszal a Nyíregyháza ellen futsalos gólt szerzett, amikor forgolódott, cselezett, majd ügyesen a kapuba gurított.
– Abban valóban lehettek futsalos elemek, de kis szerencse is kellett hozzá, hogy a védő lába között elguruljon a labda. 

– Azért is idéztem meg, mert jól példázta az ösztönösséget, ami ma sem veszett ki a játékából. 
– Én is így gondolom. Nem betanított mozdulatok ezek, még ha természetesen engem is képeztek, hanem inkább ösztönből jönnek.

– Nagyhegyesen, de még Debrecenben is futsalozott a nagypálya mellett, amikor az Újpest hétvégi ellenfele, a Honvéd leigazolta, már nem. 
– Akkor töltöttem be a tizenötöt. A Debrecennel játszottunk a Honvéd ellen, jól ment, a kispestiek pedig elmondták, szeretnék, ha ott folytatnám. Gondolkodtam azon, vállaljam-e, hogy a családot hátrahagyva felköltözöm Budapestre, de úgy döntöttem, belevágok. Az eleje kemény volt, kétszáznegyven kilométerre laktam a családomtól egy kollégiumban, nehezen találtam a helyem. De idővel jobb lett. A covid jelentette a fordulópontot, amikor úgy három hónapra leállt minden, a csapattársaimmal én is hazautaztam, Debrecenben pedig a betonpályán egész nap futballoztunk a haverokkal. Amikor visszatértem Kispestre, úgy éreztem, én vagyok az egyik legjobb – technikailag feltétlenül. Mert abban a három hónapban én mindennap fociztam, reggeltől estig. Nem tudom, a többiek mit csináltak, nekem viszont az a felismerés, hogy az egyik legjobb vagyok a csapatban, sok erőt adott a folytatáshoz, felszabadultabban kezdtem el játszani. 

– A neveltetése szempontjából nyilván meghatározó öt évet töltött el Kispesten, és a vasárnapi lehet az első alkalom, hogy a Honvéd ellen szerepel. Azért ez más lesz így, mint egy szimpla élvonalbeli bajnoki?
– Persze. Kíváncsian várom én is. Ahogyan az már csak lenni szokott, az ember a korábbi csapata ellen nagyon meg akarja mutatni, szóval, ha pályán leszek, igyekszem jól teljesíteni, gólt szerezni. 

– A futballnak létezik egyfajta karmikus aspektusa, hogy a labdarúgók gyakorta betalálnak korábbi csapatuknak. Már csak az kell, hogy Szélesi Zoltán vezetőedző is higgyen ebben, és akkor gondolkodás nélkül a kezdőcsapatba vezényli.
– Nem tudom, hisz-e benne, annyiban viszont alá tudom támasztani a tételt, hogy legutóbb egy másik korábbi csapatomnak, a ZTE-nek gólt rúgtam…

Az erő velük van

Egyelőre rapszodikus az Újpest futballja, a jó periódusokat váltják a kevésbé jók, ugyanakkor a csapat mentális erejét jelzi, hogy a Debrecen, a Vasas és a ZTE ellen is hátrányból nyert, az MTK és a Ferencváros ellen pedig pontot mentett.  „Az, hogy akkor is tudunk nyerni, ha hátrányba kerülünk, illetve nem olyan gördülékeny a futball, feltétlenül előrelépés az elmúlt évadhoz képest – reagált a felvetésre Krajcsovics Ábel. – A futásadataink is arról árulkodnak, hogy a legtöbb csapatnál jobbak vagyunk erőnlétileg. Azért többször is jól futballoztunk, de mindig mindent megteszünk a győzelemért, ha nem megy, akkor is küzdünk, hajtunk, egymásért, a csapatért, a szurkolókért – szerintem ez nagyon fontos.”

NB I
9. FORDULÓ
Vasárnap, 16.45: Kispest-Honvéd FC–Újpest FC (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!