Erkélyjelenetet! – Vincze András jegyzete

Nyilván vannak nálam autentikusabbak, akik látják, hogy mi a baj a szombathelyi futballal; gondolok itt például azokra, akik a nyolcvanas-kilencvenes években a Rohonci úti stadion szomszédságában lévő lakótelepi házak erkélyeiről nézhették a meccseket. Gyanítom, volt náluk messzelátó is, mert a tízemeletes panelek erkélyéről szabad szemmel inkább csak apró figurák bözsgését, semmint élvezhető jeleneteket leshettek az egyik legtipikusabb magyar lelemény, a potyázás szereplőiként. Egy biztos: volt idő, amikor a messziről (Budapestről) jött ember (Népsport-, majd Nemzeti Sport-tudósító) még csukott szemmel is tudta a Haladás összeállítását, s bár a vasi zöld-fehér tizenegy sohasem verte „keresztbe-kasul” az NB I-et, mégis olyan tartás sugárzott a csapatból, hogy már ez védjegyessé tette a futballját. A sportlapnál – és ez most nem akkora túlzás, mint amekkorának így leírva tűnik – követelmény volt, hogy ha az ember éppen a jegyzeteit leste, miközben a pályán lefutott egy-egy helyzettel végződő támadás, a visszazáró játékosok mozgásából analizálja, mi történhetett a gyepen. Ez tehát azt jelentette, ahogy a lelátón ülő fizető néző vagy az erkélyről leskelődő focirajongó, a fővárosi tudósító (is) pontosan tudta a jellegzetes mozdulatok alapján, hogy kinél van a labda: Hegedűs Péter kapus amúgy is meghatározó egyénisége volt az élvonalnak, mint ahogyan a védelem oszlopa, Vörös Csaba, a középpályán a későbbi Honvéd-ász Fitos József, elöl meg a Fradiba szerződtetett Topor Antal, valamint Görög István volt a Haladás fazonja.

Ez az a kohézió, amely manapság leginkább hiányozhat. A magyar labdarúgás egyik jellegzetességének mondanám ugyanis, hogy a klubhoz kötődés és néhány meghatározó játékos stílusjegye adta meg a valódi erőt a csapategységhez. Lehet, bolondság ilyet írni, de talán jót tenne a Haladásnál, ha a mai labdarúgókat fellépcsőztetnék valamelyik panelházba, hogy ráérezzenek arra, vajon miért lehetett annyira fontos az embereknek a szombathelyi futball, hogy meccsnapon kikönyököljenek az erkélyekre is.

A kilátás ugyanis megváltozott – már nem lehet belátni a pályára, a nézőt kellene bevinni a lelátóra. Gól nélkül ez lehetetlenség.