„Úgy tűnik, a klubnál most sem számítanak a régi újpestiek mint szakmai hátország munkájára, támogatására. Viszont legalább új tulajdonos van, és a belga klubvezetőség sok pénzt tesz be, ahogy ez elvárható. Nekünk marad a szurkolás meg a remény, hogy a belgák jól költik el a pénzüket, megfelelő embereket választanak ki a munkához” – jelezte Kovács Zoltán volt sportigazgató, az Újpest korábbi csatára.
A öregfiúknál csapattárs, a Mezőkövesd vezetőedzője, Véber György radikálisabban fogalmazott a belgák működéséről.
„Nem jók a jelek, bármennyire is az rendeli a zenét, aki fizet érte. Szlezák Zoltánt, az egyik utolsó mohikánt az UTE veteránjai közül épp most rúgták ki az NB II-es csapat kispadjáról. Azt látom, hogy mindenkit eltüntetnének, akinek még érzelmi kötődése van Újpesten. Még érthető lenne azok eltávolítása, akik a tradíció hordozásán kívül a szakmához nem értenek, de Szlezák például egy toldozott-foldozott csapattal állt helyt. A semmilyen szinten senki ősújpestire nem számítanak jelenség aggasztó: a klub székházában csak ismeretlen arcokat látok. Kényes az Újpestnél így nagy tervekbe vágni” – vélekedett Véber György.
„Mi, UTE-öregfiúk változatlan szomorúsággal figyeltük a mai NB I-es csapat, az utódok vergődését. Ott vagyunk minden hazai meccsen, szurkolunk, de a futball alapját képező odaadást nagyon hiányoljuk a mai lila-fehér mentalitásból. Nem véletlen, hogy a Megyeri úti szurkolók hangosan követelték a kispadra Mészöly Gézát és Véber Gyurit. Nem láttuk az idényben a szakmaiságot az edzői stábtól sem” – tette hozzá Kovács Zoltán.