Verpecz István: micsoda fejdísz!

– Nem szorított a serleg?
– Nem, dehogy, nagyon is kényelmes volt, noha abban nem vagyok biztos, hogy jól is állt... – reagált a Nemzeti Sport kérdésére a huszonöt esztendős kapus. – Félreértés ne essék, nem azért ugráltam a trófeával a fejemen, mert pózolni akartam. Az igazság az, hogy előre megtervezett akció volt, ugyanis a két évvel ezelőtti kupagyőzelmünk után is így ünnepeltem, és gondoltam, ha újra nyerünk, bővítem a fotósorozatot. Évtizedek múltán szép emlék lesz.

– Eszébe jutott a keddi összecsapás alkalmával is, hogy a kétezer-kilenc decemberében vívott MK-negyeddöntőben tizenegyesekkel verték meg a kék-fehéreket?
– A kezdés előtt éppúgy, mint a tizenegyesek előtt. Felvetődött bennem, hogy ha minden jól alakul, ismét főszereplő lehetek.

– Az lett...
– Még véletlenül se higgye senki, hogy hősként tekintek magamra. Annak persze borzasztóan örülök, hogy megfogtam két tizenegyest, és részben ennek köszönhetően nyertünk, de a dicsőség a csapaté. Mi több, az elismerés azokat is megilleti, akik nem léphettek pályára a döntőben – mert ha valaki, teszem azt, a nyolc közé jutásért rendezett összecsapáson remekelt, rengeteget tett azért, hogy Debrecenbe vihessük a serleget.

– Hazafelé mivel töltötték meg, sörrel, borral vagy pezsgővel?
– Semmivel! Mulatni sem idő, sem lehetőség nem volt. Vár még ránk négy nagy meccs, ezért szépen felültünk a buszra, és hazamentünk.

– Az ETO ellen is nyilván ön védene, a kérdés már csak az, hogy a vasárnapi rangadóig találnak-e új nyolcvanhetes mezt...
– Szerintem megoldjuk. Tény és való, a keddi ünneplés közben kidobtam a felsőmet a lelátón ülő édesapámnak – ha ne adj' Isten gond lenne a pótlással, legfeljebb egy napra visszakérem tőle... Komolyra fordítva: a kapusedzőmnek, Erdélyi Miklósnak, valamint apunak sokat köszönhetek, náluk jobb támaszt elképzelni sem tudnék. Ráadásul édesapám is kapus volt, az NB I B-s MVSC-t erősítette, ismeri a dörgést. Meccsek előtt és után egyaránt elmondja a véleményét, azért pedig külön hálás vagyok neki, hogy cseppet sem elfogult. Ha hibázom, felhívja rá a figyelmem – de ez így is van rendjén.

– A Blikk arról írt, hogy vérszegénységben szenved. Ez mennyire zavarja a sportolásban?
– Jóformán semennyire. Már csak azért sem kell túllihegni ezt a dolgot, mert a leleteim arról tanúskodnak, hogy rendben vagyok. És ami még lényegesebb, magam sem érzem, hogy bármi baj lenne.

– A győri vendégjátéktól sem tart?
– Remek ellenfél, egyben az év legfontosabb összecsapása vár ránk, de nem hinném, hogy lenne okunk aggódni.

– A döntetlen már győzelemmel érne fel?
– Ha azzal nem is, alakulhat úgy a mérkőzés, hogy a végén nem bánkódnánk a pontosztozkodás miatt. A legjobb mégis az lenne, ha idegenben is felülmúlnánk a Győrt, mert ez azt jelentené, hogy a második és harmadik helyezettet oda-vissza megvertük.

A Győr vasárnap 18 órakor fogadja a DVSC-t. A találkozót honlapunk szöveges formában, élőben közvetíti!