Véber: Úgy érzem magam, mint egy nyugdíjas tornatanár

– Senki sem kereste, egyetlen kósza telefonhívást sem kapott?
– Konkrét ajánlatot egyet sem kaptam – mondta Véber György. – Nem keresett egyetlen klubvezető sem, hogy Gyurikám, gyere, éppen rád van szükségem. Ugyanakkor közvetett úton hallottam, hogy két első osztályú klubnál is felvetődött a nevem, de egyikből sem lett még csak tapogatózó tárgyalás sem.

– Nem lehet, hogy – már bocsánat a szóért – csak hülyítették?
– Ezen magam is elgondolkodtam. Tudniillik azok az emberek, akiktől ezt az információt kaptam, azóta sem hívtak vissza. Így aztán rá kellett jönnöm, hogy a magyar futballban már a kérdés sem igaz.

– Nem lehet, hogy tartanak öntől a tulajdonosok?
– Miért is kellene tartani tőlem?

– A szókimondásáért, az olykor túlzott őszinteségéért, az időnkénti nyers stílusáért.
– Hagyjuk már ezt! Valaki rám sütötte a bélyeget, hogy Véber Gyuri balhés edző, aki mindig érdekeset mond. Pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy ami nem tetszett, azt akár kamerába, akár újságírói kérdésre elmondtam. Szakmáztam a meccsről, a játékosaim teljesítményéről beszéltem, úgy gondolom, erre kíváncsi mindenki egy edzőtől. Az más kérdés, hogy igyekeztem valóban szókimondó stílusban beszélni, de hát futballistaként is ilyen voltam. Ez csak nem bűn? Megsúgom, az öltözőben, zárt közösségben sokkal nyersebb, durvább vagyok. De ez nem tartozik senkire, csak rám és a csapatra.

– Amikor Pápáról elküldték, valami olyasmit mondott, kíváncsian várja, hogy a magyar futballközeg mennyire értékelte az elmúlt három évben végzett munkáját. A jelek szerint semennyire.
– Remélem, ez nem így van. Csak hát télen nem könnyű munkához, csapathoz, kispadhoz jutni. Igazából csak a december volt az a hónap, amikor reménykedhettem benne, hogy valamelyik klubtól megkeresnek. Amikor elkezdődik a felkészülés, már nem szoktak edzőt váltani. Úgyhogy most türelmesen kell várnom a bajnoki rajtra, és arra, hogy néhány forduló után esetleg…

– Hogy leülhessen valakinek a helyére.
– Pontosan. Ez egy ilyen szakma. Az én helyemre is leültek.

– Lesz türelme kivárni a sorát?
– Egyre fogy a türelmem. Sokszor úgy érzem magam, mint egy nyugdíjas tornatanár. Ülök itthon a négy fal között, aztán kínomban edzéstervet készítek. Csak úgy, magamnak.

AZ INTERJÚ FOLYTATÁSÁT – AMELYBEN VÉBER GYÖRGY ELÁRULJA, MIÉRT NEM MEHETETT VISSZA ÚJPESTRE, MI A VÉLEMÉNYE A PÁPA SZEREPLÉSÉRŐL ÉS HOGY MIBŐL ÉL – ELOLVASHATJA A CSÜTÖRTÖKI NEMZETI SPORTBAN!