„Voltak ajánlataim első- és másodosztályú magyar kluboktól is, de egyiknél sem éreztem úgy, hogy mindenáron le kellene szerződnöm, attól függetlenül, hogy mindegyiket megtiszteltetésnek vettem – mondta Fehér Csaba a Nemzeti Sport Online-nak. – Ez egy jelenlegi állapot, hogy most nincs csapatom, bár könnyen lehet belőle végleges is. A legnagyobb valószínűsége most mégis annak van, hogy abbahagyom. Illetve, ha vissza is térek valaha a futballpályára játékosként, akkor már nem profiként, hanem amatőrként teszem ezt meg alacsonyabb osztályban. Konkrétan azért nem akarom kijelenteni, hogy játékosként lezártnak tekintem a profi pályafutásomat, mert soha nem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap. És különben is, megtanultam én már azt az élettől, hogy soha sem lehet azt mondani, hogy soha. Most sem teszem. Csak valószínűsítem: ennek van a legnagyobb esélye. Mert, ha olyan nagy lett volna bennem az akarat, vagy a szükség rákényszerített volna, akkor már aláírtam volna valahová, mert adott volt a lehetőség rá. Viszont élni, dolgozni kell, így valószínűleg nagy változás áll be az életemben is, az elkövetkezendő évek a tanulásról szólnak majd. De az még nem kristályosodott ki bennem, hogy ennek a tanulásnak a futball lesz a fő iránya, vagy esetleg teljesen más. Vagyis az sem eldöntött pillanatnyilag: benne maradok-e a labdarúgásban, vagy az élet teljesen más kihívásai, feladatai felé próbálok menni.”Fehér Csaba a Nemzeti Sport Online-nak. – Ez egy jelenlegi állapot, hogy most nincs csapatom, bár könnyen lehet belőle végleges is. A legnagyobb valószínűsége most mégis annak van, hogy abbahagyom. Illetve, ha vissza is térek valaha a futballpályára játékosként, akkor már nem profiként, hanem amatőrként teszem ezt meg alacsonyabb osztályban. Konkrétan azért nem akarom kijelenteni, hogy játékosként lezártnak tekintem a profi pályafutásomat, mert soha nem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap. És különben is, megtanultam én már azt az élettől, hogy soha sem lehet azt mondani, hogy soha. Most sem teszem. Csak valószínűsítem: ennek van a legnagyobb esélye. Mert, ha olyan nagy lett volna bennem az akarat, vagy a szükség rákényszerített volna, akkor már aláírtam volna valahová, mert adott volt a lehetőség rá. Viszont élni, dolgozni kell, így valószínűleg nagy változás áll be az életemben is, az elkövetkezendő évek a tanulásról szólnak majd. De az még nem kristályosodott ki bennem, hogy ennek a tanulásnak a futball lesz a fő iránya, vagy esetleg teljesen más. Vagyis az sem eldöntött pillanatnyilag: benne maradok-e a labdarúgásban, vagy az élet teljesen más kihívásai, feladatai felé próbálok menni.”
