Kondás: A győzelmet nem lehet megunni

DVSC–GYŐRI ETO 2–0

Kondás Elemér: „Szerencsére nagyon régen veszítettünk, de higgye el, a győzelmeket nem lehet megunni, és még éhes a csapat erre az ízre. S én azért még nem felejtettem el a legutóbbi vereségünket, az elmúlt idény záró meccsén kaptunk ki a Haladástól."

„Egy ilyen rangadón mindig a hazai csapaton van nagyobb nyomás, hiszen az ETO-nak már a döntetlen is jó eredmény lett volna. Ezzel együtt mindkét csapat támadó szellemben futballozott, amikor megnyugodtunk, már mi is elégedettek lehettünk a látottakkal."

Csertői Aurél: „Az első játékrészben sok gólszerzési lehetőséget alakítottunk ki, egy szögletet követően mégis mi kerültünk hátrányba. A második félidőben már nem volt bennünk annyi erő, hogy megfordítsuk a meccset vagy akár csak egyenlítsünk.Ez a párharc is megmutatta, nem elég helyzeteket kialakítani, a kapu előtt jó döntéseket kell hozni."

VIDEOTON–KTE 0–2

Tomiszlav Szivics arról, hogy esélytelennek nevezte csapatát a találkozó előtt: „Őszinte vagyok minden pillanatban, és az leszek most is. Fel kellett rázni a csapatot valahogy a szerdai események után. Hogy néhány játékosom levonult a hétközi meccsen a pályáról, az nem volt szép, de valamit ki kellett találnom egy ilyen nehéz helyzetben. Nem először tettem már ilyet. Ez a nyilatkozat taktika volt, és bejött."

„A Videoton ellen idegenben nyerni mindig nagy dolog. Alaposan feltérképeztük a csapatot, tanultunk a korábbi egymás elleni meccsekből is. Nem volt csatárunk ezen a találkozón, így a taktikánkon is változtatni kellett. Türelmet kértem a labdarúgóktól, akik meg is fogadták a tanácsot. Fegyelmezetten tettük a dolgunkat, és ennek meglett az eredménye."

DVTK–PMFC 4–0

Benczés Miklós: „Mindkét csapat próbálgatta az ellenfél erejét, talán ezért indult nyögvenyelősen a meccs. Az első gól azonban rendkívül megnyugtatta csapatomat, és onnantól lehetett érezni, hogy a szurkolók buzdítása valósággal szárnyat ad nekünk. Most a pécsiek érezhették saját bőrükön, milyen az, amikor a zsúfolt diósgyőri arénában kell pályára lépniük. Ilyen fanatikus közönség előtt egyetlen játékos sem teheti meg, hogy ne adjon bele apait-anyait. Szerintem nagyon jó teljesítményt nyújtottunk, számtalan helyzetet dolgoztunk ki, és onnantól kezdve már nem is volt kétséges, melyik csapat szerzi meg a három bajnoki pontot."

Mészáros Ferenc: „Szerettük volna megtréfálni a DVTK-t, és elrontani ezt a fiesztát. Be kell azonban látnunk, hogy a DVTK nemcsak a hangulat miatt van előttünk, hanem játékban is nagyon erős. Eleinte bátran és nyíltan játszottunk. A hazaiak ugyan mezőnyfölényben futballoztak, de a félidő második felében két olyan gólt rúgtak, amit elkerülhettünk volna. Az a szomorú az egészben, hogy felkészültünk az ilyen szituációk hárítására, és mégis bekövetkezett a baj. Akár még egyenlíthettünk volna, de a hazai kapus kétszer is nagy védést mutatott be."

KAPOSVÁR–BP. HONVÉD 2–2

Sisa Tibor: „Győzni szerettünk volna, mint minden meccsen, s a második félidő alapján meg is érdemeltük volna. Jó mérkőzést játszottunk egy jó csapat ellen, de tény, hogy az első félidőben volt néhány gyenge teljesítmény nálunk. Jó lenne tudni a meccs előtt, ki az, aki kevésbé adja magát a csapatért... A szünetben azonban rendeztük a sorokat. Mondtam a srácoknak, hogy ezt a meccset meg lehet nyerni három kettőre, s lám, egyenlítettünk, nagy helyzeteink voltak, a kapufát is eltaláltuk."

„Lehet, nem szép, amit mondok, de ez az igazság: a csapat mindig az ellenfél szurkolói előtt melegített be, és az idén kilenc labdánk tűnt már el. Márpedig mi kis klub vagyunk, ennyi is nagyon tud hiányozni. Most a sajátjaink előtt készültünk a meccsre, bízva abban, hogy ők visszadobják az eltévedt labdákat."

Supka Attila: „Ketté kell választani ezt a mérkőzést az értékelésnél. Az első félidőben azt játszottuk, amit elterveztünk, saját térfelén támadtuk le a Kaposvárt, nem hagytuk kibontakozni, és agresszív, határozott, időnként kimondottan jó játékunkkal kétgólos előnyhöz jutottunk. Semmi sem utalt rá, hogy nem mi elképzeléseink szerint alakul a meccs. Ám a félidő végén kapott tizenegyes lelkileg nagyon visszavetette a csapatot, hiába vezettünk, a második félidőben már nem tudtuk azt játszani, amit korábban. Arra készültünk, hogy a Kaposvár az egyenlítés érdekében nyíltabban játszik, így több területünk volt kontrázni, de nem tudtunk élni vele."

PAKS–HALADÁS 3–2

Kis Károly: „Nagyon nem változott a taktikánk a játékosok kiesése miatt, bár a sérülés sohasem jön jókor. Remélhetőleg valamennyien felépülnek a következő mérkőzésre, bár erre nagy tétben nem mernék fogadni. Az utolsó percekre nem maradt más, mint hogy hősiesen védekezzünk, és játékosaim ezt meg is tették, hiszen minden labda útjába belevetődtek.Egy jó barátom mondta korábban, hogy kockázat nélkül nincs rizikó, vagyis ezúttal is bátran vállaltuk a támadófutballt, ám ez kimerült abban, hogy inkább az ellentámadásokra koncentráltunk. Igaz, ezekből sok helyzetet nem dolgoztunk ki, de ami adódott, abból gól lett."

Aczél Zoltán: „Többet birtokoltuk a labdát, mégis kikaptunk. Ez nem magyarázkodás, hanem tény, ám mégsem tudom elmarasztalni játékosaimat, mert folyamatosan támadtunk, és több helyzetet is kialakítottunk ellenfelünknél. Igaz ugyanakkor, hogy ez nem segít rajtunk. Idegenben általában két szűrő játékossal állunk fel, és ezt a szerepkört most Rajos Gábor és Iszlai Bence töltötte be, nem mellékesen meg is oldották feladatukat. A baj ott kezdődött, hogy alapvető hibákból hoztuk fel ellenfelünket, akinek az első és a második félidőben is csak két-két helyzete volt, mégis szerzett három gólt."

SIÓFOK–VASAS 0–0

Ifj. Mihalecz István: „Sok mindenre nem jó az egy pont. Természetesen megbecsülünk minden pontot, és noha jó lett volna győzni, azért úgy érzem, a döntetlenre legalább rászolgáltunk. Ennél több pozitívumot nem tudok mondani. Sajnos az első félidőben úgy voltunk vele, nem baj, ha döntetlen az eredmény, majd csak jön az a bizonyos gól. Hát nem jött. Jó iparos módjára tettük a dolgunkat, de a művészi kreativitás abszolút nem jellemezte a csapatot. A fordulást követően egy fokozattal feljebb kapcsoltunk, de akkor is csak a második sebességben döcögtünk. Csatár nélkül nehéz gólt rúgni. A színvonalat pedig jobb, ha gyorsan elfelejtjük."

Marijan Vlak: „Azt mondanám, hogy ezen a napon egy pontot sem érdemeltünk. Rendkívül bosszús vagyok. Ha lehetne, kérném a szövetséget, hogy ezt az egy pontot is vegyék el tőlünk. Ne szépítsük: azóta, amióta a Vasasnál vagyok, a játékosok most nyújtották a leggyengébb teljesítményt. Az egy dolog, hogy rosszul futballoztunk, de a hozzáállás és a mutatott játék egyszerűen elfogadhatatlan számomra. Nem tudok mást mondani, mint hogy kiábrándított ez a teljesítmény."