– Hasonló bemutatkozásról álmodott az elmúlt napokban?
– Mindig is pozitívan gondolkodtam, és abban is bíztam, hogy Isten ezúttal is megsegít. Nem kellett csalatkoznom.
– Prukner László úgy fogalmazott, „Felipe Félixet például a napozóágyról igazoltuk át", szóval hány százalékosnak érzi most magát?
– Ötvennek.
– Hát, ahhoz képest...
– Pedig higgye el, az igazi Felipét még nem látták. Erőben, a fizikai állapotomat tekintve az ideálishoz képest egyelőre félúton járok, néhány edzésen még túl kell esnem ahhoz, hogy abban a ritmusban és olyan hatékonysággal futballozzam, ahogy egyébként tudok.
– Ami azt illeti, a gólján kívül akadt még egy helyzete. Tökéletesnek ítéli így is a bemutatkozást, vagy maradt Önben hiányérzet az elszalasztott lehetőség miatt?
– Kicsit bosszús vagyok, amiért a másik helyzetemet nem sikerült értékesítenem, de azon felül a boldogságom határtalan, mégiscsak három nullára győztünk európai kupameccsen. Persze egy csatár életében fontos a gól, de annál is lényegesebb a csapat győzelme, márpedig a tervet sikerült teljesítenünk.
– És mire számít a következő körben, a norvégok ellen?
– Ó, arra a párharcra még csak nem is gondolok. A terv teljesítésén a csütörtökre rendelt feladatok elvégzését értettem, egy kemény visszavágó még hátravan, márpedig nagy hiba volna az örmény ellenfelet lebecsülni.
– A szurkolók csodálatosan fogadtak, nem hittem, hogy mindjárt ilyen szeretetben lesz részem. Ez felelősség, méltón kell viselni. Igyekeztem valamit visszaadni a felém irányuló szimpátiából, úgy gondoltam, fontos lenne góllal meghálálnom a bizalmat.
