Csertői Aurél a kilencedik fordulót követően ultimátumot kapott a vezetőktől: amennyiben a soron következő két meccsükön nem gyűjtenek minimum négy pontot – az Újpest ellen idegenben és a Siófok ellen otthon –, akkor távoznia kell. Nos, a négy pont megszerzésének reménye rögtön a Megyeri úti találkozón füstbe ment, hiszen a lila-fehérek 3–1-re nyertek. Péntek este tehát már nem Csertői volt a szombathelyiek trénere, aki így egy éven belül másodszor távozott idő előtt a Haladástól. Noha a mikéntek között különbségeket találunk, akad párhuzam is: az együttes 2009, illetve 2010 őszén is bőven a várakozások alatt teljesített.

„Bár a számok valóban közel hasonló helyzetet mutatnak, én mégsem venném magamnak a bátorságot, hogy ennél több párhuzamot vonjak a Haladás egy évvel ezelőtti és mostani szezonjának kezdete között" – mondta Róth Antal, akinek irányításával a szombathelyi együttes az előző idényben végül nemcsak bent maradt, hanem remek tavaszi szereplésének köszönhetően a középmezőny stabil együttesei közé jutva a tizedik helyen zárta a 2009–2010-es bajnokságot. – Hogy mást ne mondjak, tavaly például Csertői Aurél saját maga állt fel a kispadról, most viszont a vezetők érezték úgy, hogy lépni kell és ultimátumot adtak az edzőnek, amelyet végül nem tudott teljesíteni csapatával."

Az U21-es válogatott szövetségi edzője most kívülállóként nézi volt együttese szereplését, így nem vállalkozik arra sem, hogy megfejtse a talányt: vajon mi okozhatta a Haladás őszi mélyrepülését?

„Valóban hasonló helyzetben kerültem képbe Szombathelyen, de ha megnézzük, hogy honnan indultunk és végül hova értünk, majd megvonnánk a mérleget, az részemről nagyon önfényezésnek tűnne. Az ilyesmi pedig nagyon távol áll tőlem. Én egy fogaskerék voltam egy gépezetben, ám önmagamban nem sokra mentem volna. Kellett hozzá az, hogy mindenki egyet akarjon és mindenki egy irányba induljon. Értem ezalatt a vezetőket, a játékosokat, vagy éppen a szurkolókat. Most is csak hasonló összefogás lehet a biztosíték arra, hogy a munka eredménnyel párosuljon. Nehéz, de kellemes hónapokat tölthettem el a Haladás élén, ahonnan kifejezetten szép emlékekkel távoztam. Úgy érzem, a tavaszi remek szereplésünknek nem kevés köze volt ahhoz, hogy rám bízták az utánpótlás-válogatott irányítását."

De vajon Róth Antal szerint melyik a Haladás igazi arca? A bajnoki bronzérmet szerző, majd 2010-ben a nagy tavaszi menetelést „levágó”, vagy az, amelyik 2009 és 2010 őszén sem találta-találja meg a fonalat? Egy évvel ezelőtt a nemzetközi kupaszereplésben keresték a kisiklás okát, talán nem minden alap nélkül. A nyári pihenő kevés lehetett, a szezonra való felkészülés úgyszintén, miközben szokatlanul sok volt a meccs és az utazás. Az eset nem egyedi: a Bp. Honvéd korábban, a Győr mostanában látta, illetve látja ennek kárát.

„A Haladás azért tudott sikeres lenni, mert Csertői Aurél tizenhárom játékossal is megoldotta a feladatokat. Volt egy jó erőkből álló kezdőcsapata, és nem jött közbe sérülés. Számomra egyértelmű, hogy a nemzetközi kupaszereplés megzavarta a csapatot, a többfrontos helytálláshoz már sovány volt a keret, de amíg egy edző át nem éli ezeket a helyzeteket, addig talán nem is tudja igazából, hogyan kezelje. Én nem hiszem, hogy a mostani keret már öreg, vagy kevésbé motivált lenne, mint volt korábban. A kulcsemberek közül Kuttor Attila pótlása megtörtént, de a Tóth Péter, Molnár Balázs, Kenesei Krisztián trióra bátran lehet támaszkodni, az ő életkoruk, rutinjuk, képességük megfelelő alap bármilyen építkezéshez Szombathelyen. Emlékszem, az első szombathelyi edzésemen még azon gondolkodtam, melyik ellenfél vár ránk, hogyan, milyen taktikával álljunk fel, erre a tréning huszadik percében egyik alapemberem, Kenesei Krisztián keresztszalag-szakadást szenvedett és kidőlt. Egy olyan ember, aki nagy valószínűséggel csak akkor nincs benne a csapatban, ha sérült. Nos, én így indítottam. Ha Aczél Zoli hasonló rossz élményektől mentesen tudja maga mögött az első gyakorlást, máris előrébb van, mint én voltam."

A Haladásnál, ahogy tavaly, úgy az idén is a bent maradás az elvárás az új edzőtől: de vajon ezzel a kerettel nyugodt szívvel bevállalható-e a kitűzött cél teljesítése?

„A cél nem egyszerű, de szakmailag vállalható. Más kérdés, hogy ezt leginkább Aczél Zolinak kell így gondolnia, nem nekem vagy más kollégának. Márpedig ha az edző hisz abban, amit csinál, az az alap. Ezután azoknak kell mindenképpen azonosulniuk ezzel a gondolattal, akik közvetlenül vele, mellette dolgoznak, és részesei ennek a munkának. Az elvárásokról talán még csak annyit, hogy ha túlzóak, akkor eleve bukásra van ítélve az, aki belevág. A Haladás esetében pedig ennél lejjebb nem lehetett tenni a lécet. Tavaly is hasonló elvárást fogalmazott meg velünk szemben a klubvezetés, de büszke lehetek rá, illetve remélem büszke valamennyi játékosom, hogy be tudtuk bizonyítani: több van a csapatban, több van bennünk."

Végül arra voltunk kíváncsiak: Róth Antal vajon milyen útravalóval engedné dolgozni a hasonló cipőt „felvenni" készülő Aczél Zoltánt?

„Nincs két egyforma mérkőzés, játékos, edző és élethelyzet sem, így biztos recept sincs. Én sem adhatok. Aczél Zoli felkészült, rutinos szakember, pontosan tudja, hogy mit vállalt el, és gondolom, határozott elképzelései is vannak arra nézve, hogy mit kell csinálnia, hogyan, mivel lépjen be, az adott szituációkat hogyan oldja majd meg. Egy dolog biztos, neki és a csapatnak is nagyon drukkolok, hogy amit elterveztek, azt sikerüljön végre is hajtaniuk."