Tornyi: Üssenek agyon minket, ha nem hajtunk

„Akárhányszor átgondolom, észérvet nem tudok felhozni, miért hagytam ott Katart, az ottani életet, munkát. Igyekeznem is kell, hogy a családomat, a nejemet és a gyermekemet valahogy kárpótoljam ezért, hogy ezt ne érezzék túlzott áldozatnak. De az volt bennem: ha szükség van ma olyan hatásra, ami elmozdítja a Diósgyőrt, akkor ennek révén magamat is ki tudom próbálni, és az is próbatétel, hogy sikerül-e eredményesen megoldani ezt a feladatot” – mondta még a bemutató sajtótájékoztató előtt Tornyi a dvtk.eu-nak.

„Örülök, ha tisztelik bennem az eddigi eredményes edzőt. De nem azért jöttem vissza, hogy a saját szobromat ledöntsem, vagy hogy guillotine alá tegyem a fejem. Tudatában vagyok, hogy ebből a helyzetből vesztesen is kijöhetek. És ha sikeresen, akkor is mondhatják páran: na, igen, ilyen körülmények között ez nem is nagy dolog. De a szurkoló ilyen, a szurkolót nem lehet lecserélni. Az viszont biztos, hogy az elmúlt évtized során, mindenhol, ahol dolgoztam, azt nyilatkoztam, azt a véleményemet vállaltam, hogy Magyarországon csak egy helyen tapasztaltam, hogy nem »a győztest« szeretik az emberek – hanem a csapatot” – jelentette ki Tornyi.

Tornyi a sajtótájékoztatón hozzátette, hogy feszélyezve érzi magát – félig burkoltan, félig nyíltan utalt olyan sérelmekre, amelyek egy évtizeddel ezelőtti ittléte idején érték egyes sajtómunkásokkal összekülönbözve. Tornyi elmesélte, jó volt tíz óra előtt bemenni az öltözőbe (még ha az nem is ott van már, mint volt tíz éve), jó látni, hogy „az akkori vezetők már nincsenek itt” – tett hozzá egy fricskát az ismert előzményekre emlékeztetve, és jelezte, jócskán kavarognak lelkében az érzések, az emlékek.

A szakember a taktikáról elmondta, elképzelt egy csapatot, hozzájuk pedig olyan taktikát fog kidolgozni, amely taktikának a fő célja, elég pontot tudjunk általa szerezni. Tornyi zárszóként a következőket mondta: „Legszívesebben mondanám mindenkinek – fogjunk most össze, az utolsó pillanatig! De azt is: üssenek agyon minket, ha azt látják, hogy lazán vesszük a feladatunkat, ha nem hajtunk!”