– Sejtelmesen fogalmazott.
– Pedig eszem ágában sem volt. Az tény, hogy sok oka volt a furcsa védekezésünknek, de én kizárólag szakmai okokra gondoltam, és ha jól emlékszem, azokat el is mondtam.
– Így viszont, különösen a megvesztegetési kísérletek és ügyek környezetében ez nem volt mégis túl sejtelmes?
– Olvasva a különböző cikkeket, valóban az, de én akkor és ott, Debrecenben nem tudhattam, hogy mi lesz másnap az újság fő témája.
– Akkor mire gondolt?
– Sok okra. A mély talajra, hogy a védőink nehézkesek voltak, a gyors debreceni gólra, illetve gólokra, és még Milan Bogunovics hiányára is.
–Tehát meg sem fordult a fejében, hogy valami nem stimmel a csapattal?
– Megfordult, de csak szakmai szempontból, másként nem. De ki az a hülye, aki ilyenkor bundázik?
– És máskor?
– Nézze, ez az egész botrány nem a képzelet műve, hiszen sok országot érint, ezt lehetetlen kitalálni. Sőt, azt is elismerem, hogy sok történet keringett a levegőben, néhányat sokan elmesélhetnek, de nyilván mindenki csak a mások csapatáról. Ugyanakkor az is világos, hogy jól szervezett hálózatról van szó, a szálak biztosan magas helyeken futnak össze, több évre nyúlnak vissza, és nem csak a futball érintett, igaz, a legegyszerűbb a mi nyakunkba varrni az egészet.
– Az egész futball nyakába? Nem csak néhány megtévedt játékosról van szó?
– Én már azt sem értem, hogy miért engedik a fogadási lehetőségek parttalan burjánzását. Szabályozni kellene ezt az iparágat, például úgy, hogy a fogadásokkal foglalkozó cégek fizetnek az MLSZ-nek, mert a magyar meccseket „használják", az pedig a pénzt szétoszthatná a csapatok között.
– Ha megtudná valamelyik játékosáról, hogy bundázott, mit tenne?
– Habozás nélkül kirúgnám, és jelenteném az esetet. Gondoljunk bele, a tulajdonos pénze, az edző karrierje, a szurkoló hite forog kockán, és mindenekelőtt köddé válik a bizalom, amely nélkül nincs az a sportág, nincs az az üzleti vállalkozás, amely életképes maradna.
A CSANK JÁNOSSAL KÉSZÜLT TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A KEDDI NEMZETI SPORTBAN!
