Egyet hátra, kettőt összevissza

– Úgy véli, most már jó irányt vett a futballunk?
– Erre nehéz lenne felelni, mindenesetre itt volt az ideje, hogy végre történjék valami, hogy változás legyen a szövetség felső vezetőségében – szögezte le Laczkó Mihály.

– Kifejtené bővebbben is?
– Hogyne. Azért volt szükség váltásra, mert az elmúlt hat és fél esztendőben nem történt semmi a magyar labdarúgásban. Bozóky Imre irányítása alatt egyet hátra, kettőt pedig össze-vissza lépett a futballunk ügye. Ezt komolyan gondolom.

– Valami fejlődés azért csak-csak volt. Vagy tévedek?
– Szerintem igen. Eleinte úgy nézett ki, mintha végre megmozdulna valami, ám hamar kiderült, hogy ez csak látszat. A válogatott totálisan sikertelen volt, a Bozsik-program akadozott, nélkülözte az átütőerőt, és ami aztán igazán bosszantó volt, az a zavaros, átláthatatlan pénzügyi machinációk egész sora. Ezek után érthető, ha magam is szorgalmaztam a változást.

– Miért pont Kisteleki István volt az ön favoritja?
– Genzwein Ferencet is alkalmasnak találtam volna a feladatra, ám ő visszalépett. Maradt tehát Kisteleki István.

– És Pellady Péter.
– No, ne vicceljen! Ő is részese volt az elmúlt évek átláthatatlan ügyleteinek. Nem is értem, miként lehetett elnökjelölt.

– Említette Genzwein Ferencet, aki a minap azt nyilatkozta: sohasem látott erkölcsi válság, valóságos métely uralja a futballunkat. Egyetért?
– Feltétlenül. Sok csatát megéltem már én is, háromszor voltam MLSZ-elnök, harcoltam eleget, de amit most látok, tapasztalatok, az közbotrány. Nehéz feladatot vállalt Kisteleki István, de sok sikert kívánok neki. Ennél csak jobb jöhet!

---- A ---- V