Akinek már nincsenek gátlásai

Nem illendő egyetlen játékos nyakába varrni egy vereséget, hiszen a futball mégiscsak csapatsport, de ez esetben mégsem indokolatlan a kritika.

A DVTK hátvédje, Vámosi Csaba az élvonalhoz méltatlan teljesítményt mutatott be Pécsett, igaz, védőtársa, Gáspár József is sokat ügyetlenkedett.

Vámosi Csaba amúgy jobban tette volna, ha cserét kér Gálhidi György vezetőedzőtől, ám ehelyett egy buta szabálytalansággal kiállíttatta magát, lehetetlen helyzetbe hozva ezzel a DVTK-t (a hórihorgas védő a földön fekvő Horváth Gyulát rúgta hátba…). A hazaiak győzelméhez persze elsősorban a pécsi játékosok alázatos futballja kellett, és bár többen is remek formában futballoztak, Balaskó Iván volt a találkozó legjobbja.

- Úgy tűnik, beilleszkedett már Pécsett. Ön a csapat vezére, mozgatója, s jól láthatóan a legképzettebb futballistája. Vállalja ezt a szerepet?
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy a legjobb tudásomat próbálom nyújtani minden egyes mérkőzésen - mondta a 26. születésnapját a múlt héten ünneplő Balaskó Iván. - Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy aktívan részt veszek a támadásépítésben és az irányításban is. Egyébként Sopronban egy nagyon fontos dolgot megtanultam Pintér Attilától: ottani edzőm egyszer azt mondta nekem, hogy a képességeimet és a tehetségemet minden mérkőzésre vigyem ki a pályára. Sok gátlást feloldott bennem, és immár bátrabban csinálok meg egy-egy váratlan cselt. Elhiszem ugyanis, hogy képes vagyok a tehetségemet érvényesíteni a meccseken. Pintér Attila azt is megtanította, ne törődjek senkivel, csak a saját egyéniségemmel.

- A magánéletét kísérő kellemetlen ügyek nem befolyásolják a formáját?
- No igen, a videotékás ügy… Erről nem szeretnék beszélni, de a lelkiismeretem tiszta, nincs miért aggódnom. És sokat köszönhetek a menyasszo- nyomnak is, aki mellettem állt a legnehezebb pillanatokban. Persze az is számít, hogy Pécsett megkapom a bizalmat. Ezek a tényezők pedig együttesen pozitívan hatnak rám és a teljesítményemre is.

- Ha állandósítja ezt a formáját, nem zárható ki, hogy előbb-utóbb válogatott lesz. Mit gondol erről?
- Jó kérdés… Manapság már boldog-boldogtalan válogatott játékos lehet. Sokan alig néhány első osztályú meccsel a hátuk mögött játszhatnak a nemzeti csapatban. Ezeknél a labdarúgóknál én többet letettem már az asztalra, de valamiért senkinek nem jutok az eszébe. Nem tehetek mást, ezután is próbálok olyan teljesítményt nyújtani, hogy a szövetségi kapitány végre felfigyeljen rám.