Kispesti színjáték: Miróra várva

Bizonyára jó állapotban lesz. Mint volt, mondjuk, a szintén mozambiki Mano-Mano, aki a téli szabadságáról akkora súlyfeles- leggel repült vissza Budapestre, hogy kis híján fizetnie kellett a túlsúlyért. Honfitársa, Patricio is remekül érezte magát Kispesten, semmi sem zavarta, csak a labda. A Desportivo Maputóból (ha valaki esetleg nem tudná, az egyik legnevesebb mozambiki sportklubról, a Ferroviário Maputo ősi riválisáról van szó) igazolt Marito nevét máig emlegetik a Honvédnál: még a Debrecen támadói sem jelentettek akkora veszélyt a piros-fehér-feketék kapujára, mint a jól, azaz rosszul fejelő védő.

Aki nem látta őket játszani, az sajnálhatja: Mano-Mano, Patricio és Marito megmozdulásai valóban szórakoztatták a nézőket. Fájdalom, ma már egyikük sem látogatja a kispesti foglalkozásokat. Miro viszont marad. S talán Genito is, ha veszi a fáradtságot, és meghosszabbíttatja a hetekben lejárt útlevelét, mert érvényes okmányok hiányában nem akarják kiengedni Mozambikból, hiába hivatkozik arra, hogy az Újtemető utca 1-3. szám alatt tárt karokkal várják.

No, de Miro visszatérésére visszatérve: a középpályás, aki néhány napig azért edzett Kispesten, nemrég arra kérte a vezetőket, engedjék, hogy hazaugorjon, mert édesanyja haldoklik. A megértő - és naív - elöljárók persze azonnal bólintottak, talán még szendvicseket is készítettek neki a hosszú útra. Eltelt egy nap, még egy, majd még kettő, azonban Miro nem jelentkezett. A gép, amellyel vissza kellett volna jönnie, nélküle landolt Ferihegyen.

Hová tűnt Miro? - kezdtek aggódni az illetékesek, hogy aztán számos mozambiki hívás után kiderüljön, a játékos rossz útra tért: egy dél-afrikai csapatnál próbálkozik. A vezetők ekkor csaptak az asztalra, azzal fenyegetőztek, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnél nemcsak a kispestiekkel szerződésben álló Mirót, hanem az őt csábító együttest is feljelentik.

Úgy fest, ez megtette a hatását, Miro sebtiben jelezte is, hogy ha minden jól megy, szerdára itt lesz. Belép az öltözőbe, mosolyogva kezet ráz a többiekkel, felölti a Honvéd szerelését, edz egyet-kettőt, és ha nagyon odateszi magát, jövő szombaton a Sopron elleni bajnoki nyitányon be is szállhat. Mintha mi sem történt volna.

Annyit azért megkérdezhetnének tőle: anyukád hogy van?