Befejeződött a nagy csavargás

Kiss László pediglen a munkamániás, tehetséges, elhivatott, a futballért mindre képes magyar edzők közé tartozik, így hát… Nem lesz könnyű dolga idehaza.

Hosszú éveken át afféle Robinsonként külföldön dolgozott, mégpedig igazán egzotikus helyen, a Maldív-szigeteken. A Club Valencia csapatával pediglen igazán szép sikereket könyvelhetett el, úgymint az Ázsiai Bajnokcsapatok Tornáján (ez arrafelé a BL) való győzelmek, ami a többségében a lelkes amatőröket foglalkoztató maldív futballt illetően igazán dicséretesnek mondható. Hogy mást ne említsünk: a legutóbbi sorozatban a Kiss László edzette Club Valencia idegenben 2-1-re legyőzte a maláj bajnokcsapatot, a Perakot, ami - hogy legyen valami összehasonlításunk - olyasfajta visszhangra talált a térségben, mint itt, Európában az a tett, amikor a Bajnokok Ligája-selejtezőn a Zalaegerszeg a Puskás Ferenc Stadionban 1-0-ra megverte az angol Manchester Unitedet.

"Hazatértem - sóhajt nagyot Kiss László. - Három évig csavarogtam a világban az el nem követett bűneim miatt, azért, hogy idehaza elmondtam a véleményemet az edzőképzés gurujairól, illetve azokról, akik önös érdekektől vezérelve nem engedik kibontakozni azokat, akik a végzettségük, a tudásuk, a tapasztalatuk és nem utolsó sorban a munkához való hozzáállásuk miatt előrébb vihetnék a magyar futball ügyét. Én soha nem személyek ellen, hanem az igazamért, pontosabban a magyar futballt imádó edzők igazáért harcoltam és harcolok eztán is, de ezért időről-időre bűnhődnöm kell. Hiába voltak sikereim külföldön, minden országban, ahol dolgozhattam, én Magyarországtól távol, szinte teljes elszigeteltségben edzősködve, száműzöttként nem tehettem semmit a magyar futballért. Akik csak a híremet ismerik - mármint, hogy a Kiss László egy hőzöngő, szókimondó tréner -, azok előítélettel vannak velem szemben, pedig én, Kiss László a futballedző, a pályán igenis a legjobbak közé tartozom. Sőt… A munka és a felkészültség szempontjából nálam jobb edző Magyarországon manapság kevés akad. Ezért is hiszek abban, hogy nekem - minden bántás és üldöztetés ellenére - mostantól már idehaza a helyem, itthon kell dolgoznom, ha nem is vezetőedzőként, de bármilyen más beosztásban egy klub, egy csapat mellett."

Szóval, Kiss László hazatért.

Sok ezer kilométer távolságból hozott magával új tapasztalatokat. Hallgathatta brazil, portugál, német és angol szakemberek dicséretét, véleményét, és nem mellékesen önmagának is bebizonyította, hogy lehetetlen körülmények között is képes alkotni; hogy egy csodasziget egyetlen kopott füvű pályáján is képes volt minőségi futballra tanítani játékosokat, olyan csapatot felépíteni, amelyik a gazdag, profi körülmények között felkészített ellenfelek ellen is helyt állt, mi több, győzött.
Kiss Lászlóval egy nagy baj van.

Az, hogy imádja és érti is a futballt, márpedig ez idehaza nem túl jó ajánlólevél…