Tíz év magány zöldben és fehérben

FTC 1995-FTC 2005 4-4 (1-2)
Üllői út, 500 néző. V: Tóth P. (Takács Z., Szilágyi Z.)
FERENCVÁROS 1995: Hajdú - Szeiler, Kuznyecov, Milovanovics (Szűcs M.), Telek - Nyilas, Albert, Zavadszky, Lisztes, Schultz - Kuntics
FERENCVÁROS 2005: Udvarácz - Szálkai, Keller (Szalai), Rósa, Csurka - Nógrádi, Horváth D., Tőzsér, Penksa - Bartha, Sasu (Héray)
G: Kuntics, Zavadszky, Lisztes, Schultz, ill. Keller, Penksa, Nógrádi, Bartha

Az emberek, akik az Üllői úti stadionban csókolgatták egymást vagy éppen a televíziók előtt ücsörögtek kényelmes hokedlin, izgő-mozgó kissámlin, egyszer csak az óráikat nézték, hogy: Atyavilág, mennyi van még hátra? Mennyit kell még kibekkelni a csodához? Aztán a Fradi kibekkelte. Akkor talán fel sem fogtuk, micsoda jelentőségteljes esemény szemtanúi vagyunk, örült, persze, hogy örült az ország, hogy magyar csapat ott lehet első ízben a Bajnokok Ligája csoportküzdelmein.

Mondom, fantasztikus pillanatok voltak azok, de ki gondolhatta volna, hogy az az este, no meg a későbbi sorsolás (Real Madrid, Ajax, Grasshoppers, no meg az álmodozás…) a csoportmeccsekkel együtt valamiféle álombéli kép marad. Tíz év telt el azóta, szinte elnyargalt mellettünk ez a tíz esztendő, megannyi bosszúsággal és persze számtalan veszteséggel. Gyászoltunk is olykor, például szegény Simon Tibit, akinek a gyilkosai a mai napig nem kapták meg a megérdemelt büntetésüket.

Tíz éve játszott a Fradi a BL-ben. Jó ötletnek tűnt mindezt megünnepelni, afféle gálamecscsel emléket állítani az akkori hősöknek. Jó ötletnek tűnt, hogy aztán mindez egy keserédes, gyorsan feledhető estére is irányuljon. Alig ötszáz ember ácsorgott a lelátón ezen a péntek estén, pedig lett volna mit nézni. Az egyik oldalon a jelenlegi Ferencváros (helyesebben a juniorcsapata…), velük szemben a BL hősei, újra pályán Telek András, Albert Flórián, Nyilas Elek, Zavadszky Gábor, Lisztes Krisztián és Zoran Kuntics.

A meccs? Igen, volt egy meccs ezen a péntek estén, egy olyan öszszecsapás, amely megpróbált valamit visszalopni a felejthetetlen pillanatokból, de ez a gála sem sikerült úgy, ahogy szerették volna a lelkes szervezők. S valahogy a Fradinak nem jönnek össze ezek a megemlékezések. Tíz év - afféle tíz év magány volt ez. A magyar futball vonult el a világtól messzire, egészen messzire…