A legnagyobb öröm, ha ünnepli a tábor

- A mérkőzés, vagy inkább az azt követő ünneplés csigázza fel?
- A kettő együtt, ugyanis a mecscsek és az a siker, aminek most örvendezhetünk, összefonódnak - mondta Halmosi Péter, a DVSC balszélsője. - Nem csupán a bajnoki cím mondatja velem: nagyon jó debreceninek lenni.

- Jobb, mint szombathelyinek?
- Tudja, a minap a kapitányunk, Sándor Tamás azt nyilatkozta, a nevelőegyesülettel felnőtt bajnoki címet szerezni semmi máshoz nem hasonlítható, a kötődés miatt az öröm hatványozódik. Nagy álmom, hogy a Haladással egyszer bajnok legyek, lehet, ez sohasem valósul meg. Nehogy félreértse: ezt az aranyérmet ugyanúgy a magaménak érzem, mintha a Haladással szereztem volna. A különbség az, hogy Tamás tíz év múlva is itt fog élni. Persze az sem kizárt, hogy én is…

- A közönség mindenesetre úgy tekint önre, mintha ebben a klubban nevelkedett volna.
- Ez a legszebb az egészben. Messziről érkeztem, ám rövid idő alatt befogadtak. Bemutatásnál, vagy csere esetén a drukkerek a nevemet skandálják. Kívánhatok ennél többet? Debrecenben végre lehetőséget kaptam arra, hogy megmutassam, menynyit érek. Én pedig harcolok, ahogy tudok. És a szurkolók a küzdést, az akaratot becsülik. Egyszerűen nem is járhatsz rosszul.

- Vasárnap ellenben némiképp pórul járt. A spontán ünneplés közepette több fotón is zöld-fehér színkombinációjú pólót viselve tűnt föl.
- Szeretek divatosan öltözni, szeretem a zöld-fehér párosítást, ahogy a piros-fehéret is. Az egyik a Haladásra, a másik a Lokira emlékeztet - engem. Ettől függetlenül az egyik szurkolói csoport tagjaitól gyorsan kaptam ajándékba egy fekete felsőt, biztos, ami biztos. Értettem a célzást, a zöld nem jelentheti mindenkinek ugyanazt.

- És az aranyérem mit jelent Halmosi Péternek?
- Boldogságot. Vidéki csapatként értük el a sikert, ami nagy szó. Most mindenki azt mondja, megérdemelten lettünk elsők. Csakhogy az idény során folyamatosan kaptuk a tüskéket, hogy ez nem stimmel, meg az, hogy idegenben miért óvatoskodunk, és így tovább. A csúcs az volt, amikor felvetették: azért lehetünk csak bajnokok, mert a Ferencváros hibázik, ami szerintem elég egyoldalú megközelítés. Ezek szerint tavaly meg csak azért nyert a Ferencváros, mert mi elrontottuk a végét, ami badarság, önmagában ez nem elég a sikerhez. A másik félnek is tennie kell érte.

- Stockholmban, az őszi világbajnoki selejtezőn a lelátón ült. Most újból meghívót kapott a válogatott keretbe.
- Fájt a szívem a nemzeti csapat miatt, úgy éreztem, legalább a lehetőséget megkaphattam volna. Aztán helyre tettem magamban a dolgot. Ha hív a kapitány, boldogan megyek, ha nem, tudomásul veszem a döntést.

- Szombaton is "tekerhet", aktuálisan a Pécs ellen, az előzetes csapat szerint védőként.
- Ott játszom, ahová az edző állít. Igaz, némiképp távolabb kerültem az ellenfél kapujától, azaz kisebb a sansz, hogy gólt szerzek. Pedig külön gólörömmel is készültem. Talán bemutathatom, noha ennél akad egy sokkal fontosabb célom. A győzelem.