Botrányos kupadöntőt nyert meg a Matáv Sopron, miközben az embernek az volt a határozott benyomása, hogy a káosz és a morális válság eszkalálódott a Ferencvárosnál. A meccs további tanulsága a fővárosi zöld-fehérek számára, hogy a futballt továbbra is gólra, nem pedig kihagyott helyzetekre játsszák, illetve általában véve az is, hogy agyrém egy külföldi bíróval levezettetni két magyar klubcsapat mérkőzését. A Sopron történetének legnagyobb sikerét érte el, ezért a körülményektől függetlenül minden dicséretet megérdemel.
Szűcs Lajos (balra) és László Csaba: „Nem bírtam cérnával, főnök…”
Szűcs Lajos (balra) és László Csaba: „Nem bírtam cérnával, főnök…”
Szűcs Lajos (balra) és László Csaba: „Nem bírtam cérnával, főnök…”
Szűcs Lajos (balra) és László Csaba: „Nem bírtam cérnával, főnök…”
Mivel a bajnokságot gyakorlatilag elveszítette a Debrecennel szemben, a Ferencváros számára a Magyar Kupa döntője volt az utolsó esély arra, hogy legalább az egyik jelentős címét megvédje ebben a szezonban. Nem is lehetett panasz a zöld-fehérek küzdeni akarására, hiszen Lipcsei Péter és társai a kezdő sípszótól kezdve teljes erővel rohamozták a Sopron kapuját a Sóstói stadion gyepén.
Már a 9. percben könnyedén beakadhatott volna Lipcsei távoli lövése a léc alá, de Balogh, a Sopron kapusa bravúrosan tolta fölé a labdát. A 11. percben Takács lövését is szépen védte a fehér mezesek portása, majd jött a pofon az FTC számára. Egy bal oldali kényszerítőzés után Szabó Ottó centerezte középre a labdát, és Tóth Mihály Gyepes mellől különlegesen szép mozdulattal csúsztatta a labdát fejjel a hosszú, bal alsó sarokba (0-1).
A Fradinak nem szegte kedvét a bekapott gól, amely után még nagyobb lendülettel támadott, gyakorlatilag egykapuzott. Előbb Gyepes fejelt fölé ziccerben, majd Penksa lőtt a jobb alsó sarok felé, de Balogh szép vetődéssel fogta meg a labdát. A 32. percben már Balogh is verve volt, amikor a kezéről a kapu torkában felpattant a labda, de Botis képtelen volt begyötörni azt fejjel a hálóba - nehezen érthető, hogyan tudott három méterről fölé fejelni.
A 38. percben újabb "gyomrost" kapott a Fradi: a teljesen fellazult védelemben Sira ugratta ki Bárányost, aki tökéletes meg- oldást választott, hiszen a kifutó Szűcs fölött higgadtan emelte át a labdát, amely a kapu közepébe pattogott (2-0). Közvetlenül ezután Rósa Dénes számára véget ért a mérkőzés, ugyanis minden valószínűség szerint olyan nyelven, olyan hangsúllyal és olyan mondanivalóval szólította meg Edo Trivkovic horvát játékvezetőt, hogy a komoly ábrázatú délszláv úr azt azonnal megértette, és ami még nagyobb baj Rósa számára, alaposan mellre is szívta.
Hátravolt azonban még a feketeleves, amely a Ferencvárosra várt. A 44. percben Bárányos ugrott ki a 16-oson belül, de még mielőtt lőhetett volna, Lipcsei utolérte, és hátulról becsúszva szabályosan szerelte. Mivel Bárányos előrelendülő lába Lipcseiét találta el, Trivkovic játékvezető úgy ítélte meg, hogy a ferencvárosi csapatkapitány rúgta meg a sopronit, így a 11-es pontra mutatott. Balaskó belőtte a büntetőt (3-0), ami arra ösztönözte Szűcs Lajost, a Fradi kapusát, hogy Rósa nyomdokaiba lépjen: ő is csak mondta, mondta a bírónak, mire az először a sárga, majd a piros lapot is előhúzta a zsebéből.
Ennyi fért az első félidőbe, azaz dehogy! Hiszen László Csaba sem bírta idegekkel a történteket, és ő meg a negyedik játékvezetőnek kezdte el mondani a magáét. Trivkovic ezt is kiszúrta, pókerarccal az oldalvonalhoz kocogott, majd elküldte a kispadról a zöldek edzőjét. A ferencvárosi szurkolók majd eszüket vesztették dühükben, amin azért - valljuk be őszintén - nem nagyon lehetett csodálkozni. Sajnos, Trivkovic úr kezéből a saját hibájából kicsúzott ez a meccs.
A szünet után kilenc emberrel is rohamozott az FTC, és a 48. percben Lipcsei a 16-os vonaláról elvégzett szabadrúgásból a bal alsó sarokba bombázott (3-1). Ez némi reménysugárt jelentett a legoptimistább Fradi-szurkolók számára, ám amit Balaskó csinált az 58. percben, arra már ők sem mondhatták, hogy azért várjuk ki a végét. Amikor ugyanis a fehér mezesek középpályása 19 méterről védhetetlenül tekerte a labdát a bal felső sarokba (4-1), nyugodtan le is lehetett volna fújni a meccset - elsősorban a Ferencváros érdekében.
A show-nak - már amennyiben a kabarét show-nak lehet nevezni - folytatódnia kellett. A 68. percben Kapic is megunta az erőlködést, de talán röstellt cserét kérni, ezért ő is kiállíttatta magát.
A 72. percben aztán már tényleg úgy érezhették a zöld-fehérek, hogy ahhoz képest, ami velük történik, a tíz bibliai csapás ártalmatlan tréfa. Horváth András 23 méterről próbálkozott lövéssel, a labdája felpattant egy ferencvárosi lábon, Udvarácz pedig lányos zavarában úgy nyúlt mellé, ahogyan illik. Hatalmas potyagól volt, sajnos, azt lehet mondani, méltó megkoronázása annak, ami ezen az estén a Sóstói stadionban történt.
A mostani kupadöntő érdekessége, hogy a Sopron kispadján az a Pintér Attila ült, aki tavaly bajnokságot és Magyar Kupát nyert a Ferencvárossal, és akit ezt követően elküldtek az Üllői útról. Pintér katarzisélménye a mérkőzés alatt folyamatos volt, amit lehetett is látni a viselkedésén. Valószínűleg ez volt az egyik, ami nagyon idegesítette László Csabát, a Ferencváros szakvezetőjét, ugyanis a két tréner többször is verbális és lélektani párbajba keveredett az első félidőben.
Az FTC csapata a díjkiosztó ünnepségre nem jött ki az öltőzőből, úgy döntöttek, nem kívánják átvenni az ezüstérmeket Bozóky Imrétől, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökétől.
