Nem a szép játék, a siker a fontos

A mai döntőben a ferencvárosi Lipcsei Péter és ma soproni Szekeres Tamás számára még az is a tét: melyikük gyűjti be hetedik kupaelsőségét. "Fontos, hogy mi rúgjuk az első gólt. Valóban nem vagyunk könnyű helyzetben, de máskor is volt már ilyen, és erős akarattal túltettük magunkat a nehézségeken. Remélem, ki fog derülni, hogy újra egységes és erős a Fradi." Mindezt Lipcsei Péter, a Fradi kapitánya nyilatkozta tavaly. Az FTC végül is 2-1-re legyőzte az akkor Nb1/b-s Honvédot.

A védekezésre nagyon figyelni kell

- Az előzményeket tekintve elég sok a hasonlóság…
- Kétségtelenül, hiszen tavaly is akadtak gondjaink, és most sincs minden rendben a csapatnál, elég a tavaszi teljesítményünkre gondolni - mondta Lipcsei Péter. - A legfőbb különbség, hogy a Sopron nem alacsonyabb ligás együttes. Noha a Honvéd NB I B-s együttesként jutott a döntőbe, ez a pályán nem érződött, meg kellett küzdenünk a kispestiek ellen tisztességesen. Mindenesetre győztünk, és ez a célunk most is. Mivel még korántsem biztos, hogy a bajnokságban az UEFA-kupa-indulást érő második helyen végzünk, szeretnénk már most bebiztosítani a helyünket a nemzetközi futballporondon. Ez most a legfontosabb! Élet-halál harc előtt állunk!
- Nem lesz egyszerű meccs, s néhány héttel ezelőtt már megtapasztalták, mit tud a Matáv: Sopronban kaptak egy hármast…
- A kupadöntőt nem lehet egy napon említeni egy bajnokival. Ez teljesen más összecsapás lesz.
- Milyen tanulsággal szolgált az a vereség?
- Jobban kell koncentrálnunk, nem követhetünk el olyan kapitális hibákat, mint azon a félresikerült vasárnap kora délutánon. Csordás Csaba találata után két kínos gólt kaptunk. Szerintem szoros küzdelem lesz, elképzelhetőnek tartom azt is, hogy egyetlen gól dönt. Ellenfelünk jó erőkből áll, ám bízom benne, hogy csapattársaim is átérzik a találkozó jelentőségét.
- Például Bartha László és Takács Ákos is?
- A fiataloknak nagy dolog lenne a kupagyőzelem. Az edzéseken keményen dolgoznak, mindent ki akarnak hozni magukból, abban biztos vagyok.
- Tavaly Pintér Attilával végeztek az sorozat élén, akivel így, a nyár közeledtével kezdett mindinkább megromlani a játékosok viszonya. Ez most olyan presztízscsata lesz, mintha világbajnoki döntőt játszanának?
- Ha más dirigálná a Sopront, akkor is úgy küzdenénk. Az élet úgy hozta, hogy Attilának távoznia kellett az Üllő útról. Semmi különös nincs abban, hogy ő most más csapatért dolgozik. Bennem ellenérzések nincsenek, de hogy is lehetnének, amikor 1991-ben még együtt nyertük meg a Magyar Kupát, később pedig az edzőm lett.
- Lipcsei Péter a jelek szerint nem tud kupadöntőt veszíteni: hatból hat a mérlege. Lesz-e hétből hét?
- Most nem foglalkoztat a statisztika. Persze nem mondom, hogy nem tölt el jó érzéssel a gondolat: én lehetek a Magyar Kupa, illetőleg az MNK legeredményesebb futballistája. Szekeres Tamás is hatszor nyert, igaz, ő több csapattal, egyikünk most egyedüli rekorder lesz. De egyelőre kizárólag az számít, hogy nyerjünk. Egy-két nappal később aztán lehet azon merengeni, mit értem el valójában.
Ami Szerkeres Tamást illeti, amikor 2004 nyarán megérkezett Sopronba, tréfás kedvű társai azzal fogadták: "De jó, hogy jöttél, mert így bejuthatunk a kupadöntőbe…" Na igen, a védő részvétele nélkül kevés finálét rendeztek az elmúlt másfél évtizedben: ráadásul ritkán szokott veszíteni, az eddigi hét aranycsatából hatot sikerrel zárt a csapata.

Megdöbbentek a dán légiós szülei

- Essünk túl az elején a nehezén: mi történt két éve, a Ferencváros elleni találkozón?
- Hogy "dögmeleg" volt a Népstadionban, az még hagyján, sokkal inkább baj volt, hogy hiába vezettünk egy nullára az első félidő után, a folytatásban Tököli Attila duplájával fordított a Fradi - elevenítette fel a 2003-as összecsapást az akkor még a Debrecent erősítő futballista, Szekeres Tamás. - Bántott az a vereség, hiszen hat győztes döntőt követően megszakadt a jó sorozatom. Bízom benne, hogy Fehérvárott visszaáll minden a régi kerékvágásba.
- Emlékezzen a jóra: melyik volt a legsimább fináléja?
- A kilencvenhetes, BVSC elleni párharc. Az első mérkőzést hat nullára, a formalitásnak számító visszavágót kettő nullára nyertük meg az MTK-val, habár a vasutasok mentségére szólhat, Garami József irányítása alatt roppant erősek voltunk
- A legnehezebb?
- A tizenkét esztendővel ezelőtti FTC-Haladás. Kétfelvonásos ütközet volt az is, sőt három, tudniillik a szombathelyi egy egyet az Üllői úti egy egy követte, így a tizenegyespárbajra maradt a döntés. Mivel a második mérkőzésen sárga lapok miatt nem játszhattam, a lelátón szenvedtem, de nagyon - egészen addig, amíg be nem lőttük az utolsó büntetőt…
- Még egy "leg": a legkedvesebb?
- Az első minden szempontból első. Életem egyik meghatározó élménye a Diósgyőrött elért Fradi- siker: egy nullára vertük meg a Vácot. Abban a sorozatban egy találkozón szerepeltem, a döntőben… Patkós Csaba megsérült, és a huszonötödik percben én állhattam a helyére. Egy feladatom volt, hogy megfogjam Miroslav Zirkót. A társak meccs utáni reakciójából úgy tűnt, sikerrel jártam, mert Pintér Attila, Fischer Pál és a többi nagy öreg is megdicsért. Én meg vigyorogtam magamban: ez a harmadik találkozóm a felnőttek között, és már kupagyőztesnek mondhatom magam.
- Fájdalmas vagy szép emlék az 1994-es döntő?
- Ha arra gondolok, hogy oda-vissza megvertük a Honvédot, akkor szép, ám ha a lovasrendőrök kispesti rohama jut eszembe, üröm is vegyül az örömömbe. Miként az is beugrik, hogy dán csapattársunk, Kenneth Christiansen szülei a Bozsik-stadion lelátóján ülve amiatt keseregtek, hogy "…Úristen, Magyarországon mik megtörténhetnek egy futballmeccs kapcsán!"

Csak a VIP-helyiségben lehetett ünnepelni

- Szerencse, hogy négy évre rá nem jöttek vissza a MTK-Újpest döntő alkalmával…
- A kilencvennyolcas MTK-ra igaz, amit a kilencvenhetesre mondtam: jó csapat volt. Csakúgy, mint az Újpest, de egy "Kutya-góllal", vagyis Kuttor Attila találatával jobbak voltunk. Így az sem bántott bennünket, hogy a pályára tóduló szurkolók, illetve az ellenük bevetett gázspray-támadás miatt csak a VIP-helyiségben vehettük át a serleget. A lényeg az volt, hogy mi vihettük haza.
- Sokat azért nem cipelték, hiszen azt a döntőt Angyalföldön játszották. Amúgy egyéb kellemes hazaút?
- Éppen egy évtizede, hogy a Vácot Vácott vertük meg a Fradival, na, onnan lovaskocsikkal, zenészekkel kiegészülve jutottunk vissza Pestre.
- Fehérvár és Sopron között is csak száznyolcvanöt kilométer a távolság.
- Annyira ne szaladjunk előre, hogy az újabb ünnepléssel foglalkozzunk. Maradjunk annyiban, komoly sanszunk van a sikerre… ---- A győztesnek járó trófeát a Sóstói-stadionban ma este Bozóky Imre, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke adja majd át. A sorozat és kiváltképp a döntő presztízsének emelése reményében minden évben megpróbálják valamelyik közjogi méltóságra bízni a feladatot, ám ők valahogy csak nem akarnak ráérni soha. Pedig Németországban Johannes Rau köztársasági elnök, Franciaországban Jaques Chirac államfő adta át legutóbb a díjat, Spanyolországban a király (II. János Károly), Angliában a királynő (II. Erzsébet) kezéből emelheti magasba a győztes csapatkapitány a trófeát.
A Magyar Kupa jelenlegi helyzetét jól példázza továbbá, hogy a döntőnek ebben az esztendőben sincs névadó szponzora. Arról, hogy a sorozatot rendező Magyar Labdarúgó-szövetség külön is jutalmazza-e a győztest, az MLSZ elnökségének ma délelőtt esedékes ülésén születhet határozat. Berzi Sándor főtitkár szerint az esetleges prémium azon múlik, milyen bevételt könyvelhet el a döntő kapcsán az MLSZ.

---- • A szurkolókat kétszer is ellenőrzik a bejáratoknál, tehát érdemes lesz időben elindulni a Sóstói-stadionba
• Külön büfé várja a két csapat szurkolóit, akiknek azonban nem engedélyezik a szervezők, hogy a másik szektorokba bejussanak
• Külön kamerarendszer figyeli majd a nézőteret
• A meccs után a nézők nem ünnepelhetnek a játéktéren
• A Székesfehérvárról menetrend szerint 22.45 órakor Budapestre induló vonat akkor is vár 23.15 óráig a Fradi-drukkerekre, ha a ráadásban dől el a kupa sorsa