Jól sikerült a kupafőpróba

Is, hiszen - szintén a "sárgaság" jegyében - a szerdai, fehérvári futballfináléra is Bagoly Gábor nélkül futnak majd ki a bordó-szürkék. Ha a pályán nem is, azonkívül azért feltüzelheti klubtársait a felettébb megbízható hátvéd: például azzal, hogy elmeséli nekik, milyen érzés kupát nyerni.

"A Debrecen labdarúgójaként 1999-ben már volt benne részem, és most szívből kívánom, hogy a többiek is átélhessék azt, amit egykor én" - jegyezte meg a duplázásra vágyó futballista, halkan hozzátéve, hogy a remélt ünneplés pillanataiban talán már ő is a gyepen tartózkodhat…

A hűség városában amúgy már minden a Sopronban még egyszer sem vendégeskedő díszes serleg sorsáról - no, meg az UEFA-kupa-indulás jogáról - döntő összecsapás körül forog. A hírek szerint a nyáron, a főszezonban nem vettek ki annyian szabadságot, mint május 11-ére… A Sopron-Székesfehérvár túrát megszervező cégek is kaszálnak ám: nemcsak gép- és vonatkocsikat, hanem autóbuszokat is megtöltenek majd a szurkolók, akinek pedig nem jut hely valamelyik társas gépjárműben, az talán még kerékpárral is útra kel, hogy szemtanúja lehessen az aranycsatának.

A "tekeréssel" egyébként szombaton sem akadt gond: a házigazdák úgy nekiestek a Honvédnak, mint a múltkoriban Leo Frenkinek (vagy fordítva, ki tudja már…). Nagy lelkesedésükben lőttek minden- honnan, csak a Tűztoronyból nem.

A 11. percben meg is lett mindennek az eredménye, Tóth Mihály gyönyörűen tekerte a labdát a léc alá. A támadó javára írhatjuk azt is, hogy a gólt követően nem csapott különösebb felhajtást (lásd még: elmaradt a rivális táborának csöndre intése, a vetkőzés, illetve a tripla Rittberger, dupla tigrisbukfenc kombináció), hajdani kispestiként csak szolídan ünnepelt. A lelátón persze a riói karnevált idézte a hangulat, a gyaníthatóan soproni söröket tartalmazó poharak egymás után ürültek ki "Misi egészségére".

Nem kizárt, Bárányos Zsolt is úgy gondolta, nem árt ha rá is isznak, a 34. percben mindenesetre akkora gólt vágott, hogy a tribünön azonnal kiírták a szavazást, vajon az első vagy a második hazai találat volt a szebb. Közjegyző távollétében csupán tippelni tudtunk a végeredményre: mindkét bomba ugyanannyi voksot kapott, még úgy is, hogy mintegy százan tartózkodtak a voksolástól - no igen, a vendégszektorban ülőknek egyik sem tetszett…

Noha a héten három, a futball-labdával alighanem először Magyarországon találkozó mozambiki búcsút intett a piros-fehér-feketéknek, a második félidőben egyről a kettőre jutott a Honvéd, már ami az afrikai légiósok számát illeti (apropó, külföldiek foglalkoztatása: Piero Pini, a tulajdonos kitalálta, hogy mivel az afrikai vonal nem vált be, legközelebb Dél-Amerikából hoz "zsonglőröket", most erről próbálják lebeszélni a hozzáértők…). Miro legalább bizonyította, hogy a "futottak még" kategóriába tartozik, egy-két sprinttel ugyanis nem kis zavart okozott a hazaiak védelmében. Igaz, a lendület alaposan elvitte: akkorákat bikázott a kaput elkerülő labdába, hogy azzal odahaza egy elefántot is leteríthetett volna…

Horváth András hazaadása ennél komolyabb veszélyt jelentett a soproni kapura, ám Balogh János épp időben átért az egyik sarokból a másikba, így odalett ez a szépítési lehetőség is. Közben a Sopron sem növelte előnyét, részint, mert Pintér Zoltán a lécet találta telibe, részint, mert hiába lépett pályára Somorjai Tamás, a ferencvárosi mérkőzéssel ellentétben ezúttal esélye sem volt a gólszerzésre - hiába, este fél kilenc és háromnegyed kilenc között ritkán süt a nap az ellenfél kapusának a szemébe…

---- P ---- &