Állástalan Fradi-krónikás

Akkor ugyanis megszűnik az állása, amint azt a Magyar Hírlap egyik rövidebb írásában olvastuk, Nagy Bélának felmondtak. Munkáltatója a Sportfolió Kht. mindezt már közölte is vele.
- Tényleg szédül?
- Az nem kifejezés - mondta Nagy Béla. - Olykor úgy érzem magam, mintha űrhajóban ülnék. Az erős frontok nem tesznek jót nekem, a napokban is több mint kétszázat mértek. De mit csináljak, lassan hatvanegy éves leszek.

- Úgy mondja, mintha a száznyolcadik születésnapjára készülne.
- Jó, persze, hogy nem érzem magam öregnek, legalábbis lélekben. De a szervezetem újra és újra jelez, Bélus, jó lesz, ha vigyázol magadra. Legutóbb szemműtéten estem át, szürkehályogot távolítottak el a szememről.

- Jó kis vidám beszélgetés lesz ez… Nem elég, hogy betegeskedik, most még itt van ez a felmondólevél.
- Még nem kaptam felmondólevelet! Persze tudom én, hogy mindez csak formalitás. Néhány éve az FTC-től átkerültem a Sportfolió Kht. állományába, onnan kaptam a fizetésemet. Ez semmilyen változást nem jelentett, ugyanúgy bementem nap mint nap az Üllői úti székházba. Csakhogy jöttek az aggasztó hírek a pénztelenségről, a létszámleépítésekről. Már vártam, mikor kerülök sorra. Nem úszhattam meg. Behívattak, s azt mondták, sajnálják, de június elsejétől megszűnik a munkaviszonyom.

- Nehéz elképzelni a Ferencvárost Nagy Béla nélkül.
- Szó sincs arról, hogy én távoznék, vagy hogy kirúgnának a Fradiból. Még csak az kellene, abba talán bele is halnék, amilyen ramaty állapotban vagyok. Június elsejével felmondanak, de ez egyáltalán nem érdekel. Már másodikán beballagok a Fradi-múzeumba, és teszem a dolgomat.

- Amit eddig pénzért csinált, rendszeres fizetésért tett, azt majd ingyen folytatja?
- Nekem a Fradi nem pénzkérdés, sokkal inkább az életem. Ha nincs pénz, akkor nincs pénz. De nélkülem nem működhet a Fradi-múzeum, és nekem még meg kell írnom rengeteg könyvet a klub életéről. Amúgy épp a héten jelenik meg a százötödik kötetem, ezúttal a Fradi KEK-szereplését dolgozom fel.

- Fantasztikus, hogy ilyen optimistán áll a dolgokhoz. Mást talán a sírás kerülgetne.
- Sírtam már eleget. Éppen ebben a könyvben írok az 1975-ös menetelésünkről, amikor veretlenül jutottunk el a bázeli KEK-döntőig, amelyben végül a Dinamo Kijev győzött három nullára. A jugoszláv Crvena zvezda ellen Megyesi István, a balhátvédünk a mérkőzés hajrájában lőtte be tizenegyesből a finálét érő gólunkat. Ott úgy zokogtam, mint egy gyerek. Most nincs miért sírnom. A Fradiban továbbra is számítanak rám, ha kapok pénzt, örülök neki, ha nem, akkor megpróbálok a nyugdíjamból megélni.

- Azért csak mondtak valamit a Ferencváros vezetői. Beszélt egyáltalán Furulyás Jánossal?
- Néhány napja összefutottunk. Azt kérdezte: "Na Béluskám, hogy vagyunk?" Mit mondhattam volna, aznap mondták meg, hogy ki vagyok rúgva. De ő biztosított, hogy megpróbál valami megoldást találni. Halvány reményem van arra, hogy az FTC visszavesz, hiszen nincs pénz. Ami meg van, azt inkább adják oda a futballistáknak. Engem úgyis az tart életben, ha a Fradi győz. Bár a vasárnapi Vasas elleni meccs minden idők legrosszabb zöld-fehér-piros-kék összecsapása volt…