A parádés hajrá győzelmet ért

Bizony, ez a tegnapi utazás üzenetet hordozott magában, a dermesztő viszonyok dacára a békéscsabai futball élni akarását szimbolizálta. Nem véletlen, hogy a futball-kft. ügyvezető aszszonya, Kerekes I. Györgyné is demonstratívan a labdarúgókkal tartott. Más kérdés, hogy az utazó társulat sérülések, betegség és eltiltások miatt meglehetősen foghíjas volt, ráadásul vezetőedző híján (hiába, manapság Budakalász a jelek szerint vonzóbb hely, mint Békéscsaba) megint Jakab Péterre maradt, hogy a csapatot dirigálja. Ez az állapot persze teljességgel ellentétes az érvényes versenykiírással és licenc-előírásokkal, de a profifutball mifelénk mostanság arról ismerszik meg, hogy annak szabályait az iparág szereplői a legkevésbé sem tartják magukra nézve kötelezőnek…

"Olyanok vagyunk, mint a rabszolgák egy léket kapott hajón. Hiába vágjuk el a láncainkat, a gálya alattunk egyre csak süllyed, és ha nem lapátolunk, esélyünk sincs partot érni" - adott fölöttébb érzékletes magyarázatot a meccs előtt Jakab Péter arra, miként lehet a tulajdonos által folyamatosan csak hitegetett labdarúgókat még mindig rábírni a munkára. Arról viszont senki sem akart beszélni az Előre FC háza táján, hogy vajon a légiósok esetében nincs-e egyéb ösztönző is. Másként: igaz-e a pletyka, miszerint néhány külföldi az általános pénztelenség közepette is kap a zsebébe némi ellátmányt… Ám bárhogy is van, tény, hogy Sopronban féltucatnyi, határon kívülről érkezett futballista kapott helyet a kezdő tizenegyben…

A mérkőzés az egész napos esőzés miatt víz alatt álló pályán kezdődött, márpedig ez eleve a védekező fél feladatát könnyítette meg valamelyest. A békéscsabaiak azonban nemcsak romboltak, hanem olykor ellencsapásokra is vállalkoztak - mi több, az egyik kontrájuk zárásaként a szerb Bojan Bozsovics be is talált a Matáv kapujába. Igaz, ezzel a góllal a házigazdák középső hátvédje, Szekeres Tamás igencsak nehezen tud majd elszámolni a soron következő csapatértekezleten… A váratlan és előzmények nélküli Előre-találat után préselte be riválisát a saját térfelére a Sopron, de szabályosan sem közelről, sem távolról nem sikerült a szünetig a Békéscsaba kapujába találnia.

A szünetet követően meglehetősen gyorsan egyenlített a Matáv, ám mielőtt egy tisztességeset szusszanhattak volna a soproniak, másodjára is gólt kaptak. A publikum egy része igencsak nehezen emésztette meg Szabó Zsolt ítéletét, a lelátóról "ajándéktárgyak" is repültek a játéktérre, ám mindez a lényegen persze mit sem változtatott. Aki furcsállotta volna a lila-fehéreknek az előző fordulóban a Honvéd ellen aratott győzelmét, az most újfent megbizonyosodhatott arról, hogy a fegyelmezettség, az elszántság és a szakmai önbecsülés korántsem bankszámlafüggő.

A folytatásban a Matáv egyirányúsította a mérkőzést, ám akciói széttöredeztek a pontatlan passzok miatt, no és az Előre FC lestaktikája is hibátlanul működött. Nincs mit szépíteni, csupán kínlódott, erőlködött a Magyar Kupában a legjobb négy közé kerülő alakulat, s ahogy fogytak a percek, úgy lett egyre magabiztosabb a Békéscsaba. Ám nem adta fel a Matáv sem, sőt… A hajrá épp olyan parádésra sikerült, mint ősszel Csabán, ahol kilenc perc alatt esett négy gól, s lett a vége 3-3-as döntetlen. Most viszont csak a Sopronnak jutottak pontok, de egy kalaplengetés a produkciójáért okvetlenül jár az Előrének is.

---- P ---- 2