A válogatott lett a védő újabb végzete

- Szóval csak nem lépett pályára!
- Nem, de ezen nem is lepődtem meg - riposztozott igencsak szűkszavúan a 30 éves, 28-szoros válogatott labdarúgó.
- Én viszont most igen…
- A betegségemből felépülve rögvest csatlakoztam a válogatotthoz. Mondták is nekem, hogy nem túl szerencsés éppen most elutaznom, de hát olyan régóta vártam már a kapitányi meghívásra, hogy elhatároztam, mindenképp jövök. Végtére is, a tavalyi ciprusi felkészülési tornán voltam utoljára válogatott, azóta szeretnék bizonyítani. Itt volt az idő! Szóval játszottam a walesiek ellen, és ahogy visszatértem, a kispadon találtam meg a helyem. A posztomon futballozó brazil Pauolo Turra tényleg jó teljesítményt nyújtott, ráadásul két hete nem edzettem együtt a csapattal, úgyhogy ha én vagyok Manuel Machado vezetőedző helyében, én sem teszem be magam.

A címeres mezért mindenre hajlandó

- Olyan stadionokban nem léphetett pályára, mint a Dragaóban, a Bajnokok Ligája-címvédő Porto, valamint a Luz-stadionban, a szintén méltán híres Benfica otthonában…
- Igaza van! Mégis inkább alighanem kezdőnek nevezem magam… Na, jó, komolyan: csodálatos stadionok ezek, fergeteges atmoszférával. Ám a labdarúgás révén átélhettem már néhány felejthetetlen élményt, játszottam az olimpián Miamiban a brazilok ellen, ahol voltak nyolcvanezren, és abból hetvenezer ember sárgába burkolózva szurkolt a dél-amerikaiaknak; sohasem feledem a spliti meccsünket, a Fradival vívtunk ott UEFA-meccset, eszméletlen légkörű találkozó volt; és persze az Üllői úti telt házas bajnokik is megedzettek, és emiatt sem mondhatnám, hogy fényképezőgéppel a kezemben sétáltam be a Benfica otthonába…
- Nézzük minden "baj" forrását: milyen volt visszatérni a válogatottba? Rég ölthette magára a címeres dresszt.

- Felemelő, büszkeséggel teli. Maholnap tíz éve vagyok - kisebb-nagyobb megszakításokkal - a nemzeti csapat keretében, de nekem minden túlzás nélkül ünnep, amikor a piros-fehér-zöldben szerepelhetek.
- Már ne is haragudjon, de mi öröm van abban, hogy egy nívós bajnokságból egy játékát tekintve semmilyen csapatba jön haza?
- Nos, éppen most hívott Lothar Matthäus, és erről is beszélgettem vele. Egyetértettünk abban, hogy hiányzott az agresszivitásunk, a gyepen nem éreztem, hogy a házigazdák jobbak lennének, mégis kikaptunk. Az ilyen meccseket meg kellene nyernünk. A Portugáliában eltöltött fél év tapasztalatait összegezve az a leginkább szembeötlő a számomra, hogy itt mindegyik csapat kizárólag a győzelemre játszik. Az utolsó helyezett Beira Mar játékosai elhiszik magukról, hogy győzhetnek a bajnoki címre áhítozó Benfica otthonában - és győznek is: kettő nullra nyertek január végén. Emlékszem, a Fradi-pályán az ellenfeleink nagy többsége beállt védekezni, mondván, majd csak kihúzzák valahogy. Itt viszont a legkisebb ellen is fogcsikorgatásig meg kell szenvedni.

Továbbra is hisz Lothar Matthäusban

- A kapitánnyal kiértékelték az ön játékát is?
- Érintőlegesen. Annyiban, hogy miként változik a játékunk, ha négy védővel játszunk.
- Most a szakmai elemzéstől megkímélném magam, inkább azt mondja meg, hogy mi a véleménye a szövetségi kapitányról!
- Nem változott semmit, mióta először együtt dolgozhattam vele. Mindent megtesz a győzelemért, ami számomra roppant szimpatikus. És ezúttal is leszögezte, harcolnunk kell, hogy ott legyünk a világbajnokságon.
- És ott leszünk?
- Hát én nagyon remélem. Sok múlik majd a bolgárok elleni felléppésen.
sztárok között szeretne játszani

- Megvárjuk március harmincadikát, aztán erre a témára visszatérünk! Említette, hogy fél éve van Guimaraesben, de meddig még?
- Nem tudom. Ugye, a szerződésem a bajnokság végén lejár, a héten meglátogatnak a menedzsereim, és megkezdődnek a tárgyalások a hogyan továbbról. Jól érzem itt magam, de bevallom, azért kipróbálnám magam egy erősebb együttesben is, szeretnék újfent nemzetközi kupameccset játszani, Igaz, erre még a Vitóriával is megvan az esélyünk: e pillanatban a tizedikek vagyunk, ám nem elérhetetlen a hatodik, azaz a még UEFA-kupa-indulást érő pozíció.
- Vallja be, ha becsukja a szemét, nem esik nehezére elképzelni magát egy lisszaboni gárda zöld-fehér szerelésében!
- Noha kinőttem már az álmodozás korából - Németországba például úgy szerződtem, hogy a következő idényemet a Borussia Dortmundban kezdem -, a zöld-fehér mindig kivételesen vonzó lesz számomra.