Ott kellene állnia valamelyik élvonalbeli egylet kapujában, de az sem lenne meglepetés, ha Király Gáborhoz, Rabóczki Balázshoz vagy éppen Babos Gáborhoz hasonlóan valamelyik külföldi bajnokságban öregbítené a magyar kapusok hírnevét. A tehetsége, a tudása adott, és az sem lehetne akadály, hogy áprilisban már a 34. életévét tölti be. Arra ugyanis jó néhány példa van, hogy a kapusok ebben a korban vannak a csúcson, mert már rég elhagyták az ifjonti éveikben előforduló hibákat, és akár a korábbinál kevesebb edzésmunkával is képesek egyenletesen, jól teljesíteni.
Miért dönt úgy egy labdarúgó, hogy idő előtt befejezi a pályafutását, és noha nem szakad el teljesen a futball világától, inkább a civil életben próbál érvényesülni?Életveszélyt okozott a vesesérülés
„Amikor láttam, hogy egy Csank Jánossal miként bánnak, azt mondtam, nem biztos, hogy nekem ehhez a futballhoz két kézzel kellene ragaszkodnom.” - Hajdu Attila arról, miért lett elege a magyar viszonyokból
Kiderül mindez a Hajdu Attila által elmondottakból, a korábbi 10-szeres válogatott kapust ugyanis lassan már egy éve nem láthatjuk a pályán. Igaz, szakkommentátorként rendszeresen találkozhatunk vele a sportcsatorna műsoraiban, ám sokak véleménye az, remek észrevételei, meglátásai ellenére neki még valamelyik csapat kapujában kellene állnia… - Mikor futballozott utoljára? - Baráti társaságban rendszeresen játszom, de gondolom, inkább arra kíváncsi, hogy élvonalbeli meccsen mikor védtem utoljára - mondta Hajdu Attila. - Nos, tavaly tavaszszal volt egy minőségi futballt hozó Sopron-Debrecen összecsapás, amikor is a vendégek három kettőre nyertek. Akkor szerepeltem utoljára a magyar első osztályban. - Ha már Sopront említette, elmesélhetné, hogy egy sérülést követően miként igazolt oda. - Akkor egy kicsit vissza kell mennem az időben… A 2002-2003-as bajnokság tavaszi idényében az utolsó előtti fordulóban jártunk, amikor az MTK-Siófok találkozón súlyos vesesérülést szenvedtem. Az életem is veszélybe került, azonban az orvosoknak sikerült megstoppolniuk a vesémet, és a profifutballról sem kellett lemondanom.
Hajdu Attila már nem akar profiként futballozni, de egy-egy bulimeccs miatt a jövôben is szívesen repül a labda után (Fotó: Németh Ferenc)
Hajdu Attila már nem akar profiként futballozni, de egy-egy bulimeccs miatt a jövôben is szívesen repül a labda után (Fotó: Németh Ferenc)
- A felépülése hosszú hónapokat vett igénybe, ebben az időszakban Kakas Lászlóval edzett a Hungária körúton. - A sérülésem előtt volt egy kétéves szerződésajánlatom az MTK-tól. Cipruson edzőtáboroztunk a csapattal, amikor a tulajdonos, Várszegi Gábor azt mondta nekem: "Isten hozott nálunk még két évre, a többit beszéld meg Fülöp Ferivel!" Ezután jöttek a tavaszi mérkőzések, majd a sérülés, én pedig szerződés nélkül maradtam. A családomat el kellett tartanom, és noha lejártam az MTK-ba edzeni, egyre inkább rádöbbentem: a jövőmet sokkal inkább az üzlet jelenti, semmint a futball. Ugyanakkor vonzott a sportriporterkedés is, és Vitray Tamás jóvoltából három-négy hónapon keresztül bepillantást nyerhettem abba, miként készül a Telesport. Nem tudtam, futballozom-e még, ugyanakkor makacs embernek tartom magam, és nem szerettem volna úgymond a műtőasztalról visszavonulni. A soproniak még a lábadozásom alatt jelezték, számítanának rám, és noha edzőjük, Pintér Attila időközben a Ferencvároshoz szerződött, egy évvel ezelőtt a Matávhoz igazoltam. ---- E ---- -
