Stadler rabdresszének száma: MD 2940

Nem volt az valamiféle dutyidili, mókázni még véletlenül sem volt kedve a hosszú hónapok alatt, ehelyett kertész lett, locsolt slaggal, gyomtalanított, tett-vett és úgy csinált, mintha jókedvvel tenné mindezt. Pedig szenvedett, a lelke mélyén tán elátkozta a sorsot százszor, ezerszer, és - mint most elárulta - azt mondogatta egyfolytában: "Uram, teremtőm, ártatlan vagyok, miért juttattál engem ide és miért hagytad szabadlábon a nálam sokkal nagyobb kutyákat, a nálam jóval befolyásosabb embereket…"
Tán van ebben a mondatban sok igazság, de Stadler Józsefből most, szabadulása után sem szabad valamiféle Rózsa Sándor-szerű népmesei hőst faragni, hiszen azért az sem véletlen, hogy a Bács-Kiskun Megyei Bíróság annak idején első fokon kilenc évre ítélte őt.
Kilenc év!

Az atomjaira hullott akasztói csodacsapat

Persze mindez megváltozott, hiszen a Legfelsőbb Bíróság tizennégy hónap előzetesben töltött, kínkeserves időszak után 1999-ben szabadlábra helyezte a vállalkozót. Stadler József akkor már túl volt az ismertség csúcspontján, futballcsapata az NB I-ben is tisztességgel szerepelt Stadler FC gyakorlatilag alkotóelemeire hullott, vagyona megcsappant, az egészsége pedig megromlott. Akkor úgy tűnt, ezzel megúszta a börtönt, ám az új eljárás végén megint csak öt év hat hónapra ítélték adócsalás és egyéb bűncselekmények miatt, merthogy kétmilliárd forint eltűnését varrták a nyakába.
S aztán Stadler József, az MD 2940-es számú elítélt 2003. március 5-én a kora hajnali órákban jelentkezett a kecskeméti börtön kapujában. Annyira korán érkezett, hogy tán még az őr is bóbiskolt, és nagy meglepetéssel fogadta az ismert vállalkozó sietségét. Az első éjszakát tizennégy ágyas zárkában töltötte, de senki egy rossz szóval sem bántotta, és ez bizony így volt egészen eddig a vasárnapig, amikor az 54 éves férfi újra szabadlábra került.
Nem panaszkodik.
Esze ágában sincs sírni, nyavalyogni, úgy van vele, ami történt, azt a sors rótta ki rá, azon már nincs mit változtatni. Igaz, hogy gyakorlatilag elveszítette mindenét, otthagyta a felesége, legidősebb lánya, Marietta gyakorlatilag üzleti vitába keveredett saját apjával, már eltűnt a színről a 22 éves, ukrán tündérlánya, bizonyos Tánya, maradt viszont egy lelakatolt, viharvert, elvarázsolt kastélyra emlékeztető futballstadion, s aki oda valami trükkel bejutott vagy éppen egyszerűen csak bemászott, az megdöbbenve láthatta, hogy a néhány éve még ragyogó, zöld gyepszőnyeg helyén gaz nőtt, amit le lehetett csavarozni, szerelni, az mind-mind eltűnt, és így Akasztó szélén, a pusztában igazi kísértetstadion áll.
De majd most.
Úgy bizony, Stadler József, aki fogházban töltött 22 hónapot, és büntetése kétharmadánál, jó magaviselete miatt szabadulhatott, most megint nekifeszül. ---- Megannyi terv cikázik az agyában, és ha futballcsapata, első osztályú Stadler FC néven szereplő együttese nem is lesz (bár ki tudja, mi lesz a jövő…), a labdarúgástól képtelen lesz elszakadni. Az az ember, aki annak idején huszonkét olajfestményt vásárolt egymilliárd forintért az oroszoktól, az most gyakorlatilag majdnem a nulláról indul. De nincs egyedül. A szerelem a börtönben talált rá a 34 éves Sári Elvira személyében, akit amúgy már tíz éve ismert, s akivel most köti össze az életét. A csinos, viszszafogottan, szerényen viselkedő, ám mégis egyfolytában mosolygó hölgy ezen a bizonyos vasárnap délutánon három órától ott állt kedvese mellett Kiskőrös legnagyobb vendéglőjében, ahol már terített asztalok várták az ötszáz vendéget, barátot.
Stadler József volt az első, aki jókedvűen, s szabadon érkezett a Fortuna vendéglőbe, s aztán csak jött, jött a nép. Volt, aki külföldről, volt aki az ország egészen távoli sarkából érkezett Kiskőrösre csak azért, hogy átölelje, jól hátba veregesse a frissen szabadult és sok-sok szenvedésen átment Stadler Józsefet. Aki itt volt ezen a bizonyos első vacsorán (a bizonyos "Utolsó vacsora" most ugye nem téma…), az talán sohasem felejti el ezt a lagziszerű ünnepet. Az embernek az volt az érzése, hogy bármelyik pillanatban a mikrofonba kiabálhatják: most jön a menyasszonytánc, usgyi emberek!
Persze volt itt tánc.
Misi, Kiskőrös legjobb zenésze szolgáltatta a talpalávalót, és ha hiszik, ha nem, még verset, méghozzá igen-igen hosszú, sok rímből faragott verset is hallhattunk. Mielőtt a "Terülj, terülj asztalkám!" kezdődött volna, egyszer csak odaállt a mikrofonhoz az egykori futballcsapatos baráti kör egyik tagja, és saját versét szavalta el mintegy húsz percen át, rövid, ötperces szünettel (akkor néhány versszak tűnt el…). A hallgatóság előbb feszült csendben, majd felszabadult nevetéssel fogadta az amatőr költő előadását, igaz, ekkor már túl voltunk Stadler József levegőbe dobálásán.
Az volt ám a csoda, ahogy az apró termetű vállalkozó egyik vállról a másikra került, hordták őt körbe, mint valami csodalényt. Olyan óvatosan fogták, hogy még véletlenül se essék baja.

Nagy dínomdánom, mint a meccsek után

És Stadler József boldog volt.
Ott állt mellette Elvira, akinek korábban szeszfőzdéje volt, és úgy szeretett bele, hogy ő nem hintón jár, s kosárból szórta a pénzt a szegényeknek, hanem rabruhában gyomlált. Ott állt egymás mellett a szerelmespár, és fogadta a vendégek jókívánságait, majd a vállalkozó majd kétszáz barátjával ivott áldomást, miközben Misi csak nyomta a slágereket, a pincérek pedig roskadásig pakolták az asztalokat húslevessel, marhapörkörttel, pacallal, sörrel, borral, pálinkával - ugyanúgy, mint hajdan a nagy focimeccsek után. A hangulat egyre csak fokozódott, hát még amikor a falatozás elején az ismét szerelmes Stadler József megköszönte mindenkinek, hogy kitartott mellette, s mellette áll. Ôszintének hangzott mindez, hiszen, ahogy mondani szokták, bajban ismerszik meg az igazi barát. Este nyolc óra körül már sokan énekeltek, ki hangosabban, ki halkabban, Stadler József pedig egy pólótrikót figyelt, amelyet most kapott ajándékba egy korábbi rabtársától. Ezen a bizonyos ruhadarabon ott állt nagy betűkkel: Stadler József, MD 2940-es számú elítélt.
A hajdani futballcsapat-tulajdonos úgy nézte ezt a különös számozással és szövegezéssel ellátott rabdresszt, mint a múltja aprócska darabját… ---- Befektetések
A szegénységből nagy vagyonra szert tevő 54 esztendős Stadler József annak idején juhászként kezdte, majd bortermeléssel és tollfelvásárlással is foglalkozott, és az ebből szerzett pénzt egy fuvarozási cégbe fektette. Kamionos vállalkozása idején a környező országokba szállított élelmiszert, italokat, cipőket, illetve illatszereket. Egyik legnagyobb szabású - ám sokak által az infrastruktúra hiányossága miatt elhibázottnak vélt - ötletét akkor valósította meg, amikor a kilencvenes évek elején 20 ezer férőhelyes futballstadiont építtetett Akasztón (igaz, ő nem a pusztába akart építkezni, ám a környező városokban elutasításba ütközött).

Ügyeskedések
1994-ben került első ízben nézeteltérésbe az APEH-hel. Előbb a vállalkozó indított pert az adóhivatal ellen (vádjai szerint az APEH jogtalanul tartotta vissza a 1.5 milliárd forintos áfa-viszszaigénylését), ám ezt követően a hivatal teljes revíziót rendelt el Stadler József cégeinél, 1995-ben pedig a megyei adóhivatal feljelentése után eljárás kezdődött ellene. Az ügyészségi hivatal szerint a vállalkozó és társai 1993-ban és 1994-ben több milliárd forintos kárt okoztak az államnak azzal, hogy fiktív számlákkal és jogtalan áfa-visszaigényléssel ügyeskedtek (ekkor terjedt el a hír, hogy megvásárolta Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című világhírű, Milánóban látható freskóját). Ebben az időben az a hír is járta, hogy Stadler József milliárdos nagyságrendű képvásárlási üzleteket kötött orosz vállalkozókkal, voltak fura kalandjai is, amikor elrabolták, és a nagy összegű váltságdíj fejében engedték szabadon.

Pereskedések
1998-ban a Bács-Kiskun Megyei Bíróság első fokon kilenc évre ítélte Stadler Józsefet, akit az ítélethozatal után letartóztattak, és 14 hónapig előzetesben tartottak. A fellebbezés azonban meghozta az eredményt, hiszen 1999-ben az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, ám hiába került ekkor szabadlábra, Stadler József lakhelyelhagyási tilalmat kapott. Két esztendővel később a megismételt tárgyalás során öt és fél év börtönbüntetéssel sújtották a vállalkozót, aki az eljárás során egyetlen alkalommal sem ismerte be bűnösségét. Az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, ahol csökkentették a büntetést, de a jogerős ítéletben csalás, illetve egyéb bűncselekmények miatt négy és fél év fogházban letöltendő büntetésre, valamint kétmillió forint megfizetésére kötelezte Stadler Józsefet. 2003. március 25-én a meghurcolt vállalkozó bevonult a kecskeméti börtönbe, ahonnan tegnap a kora reggeli órákban szabadult ki… ---- Stadler Józseffel nem volt könnyű komolyan beszélgetni ezen az emlékezetes vacsorán, hiszen hol jobbra, hol balra rángatták őt; hol itt, hol ott kellett koccintania vagy éppen beszélgetnie.
"Természetesen képtelen leszek futball nélkül élni, igaz, most eszembe sem jut, hogy újra profifutballcsapatot üzemeltessek - mondta Stadler József. - Magam sem tudom, mit hoz a jövő,… Ötvennégy éves vagyok, sok minden vár rám. A labdarúgó-utánpótlást támogatom majd, a stadiont, amelynek hetvenszázalékos tulajdonosa vagyok, szeretném rendbe tenni, felújítani, hogy olyan legyen, mint újkorában. Az lenne az igazán jó, ha már ott tartanánk, hogy újra meccset játszanának az akasztói Stadler-pályán. Ezt már nagyon várom…"
A vasárnap reggel szabadult vállalkozó létrehozta a Stadler-Alapítványt, amelynek székhelye Akasztó.
Az alapítvány betegségmegelőző és rehabilitációs tevékenységre, valamint amatőr- és versenysport, különös tekintettel a gyermek- és ifjúsági futball támogatására épül, és Stadler József nem titkolja, hogy nagyon sokat vár ettől a kezdeményezéstől, amelynek a következő a bankszámlaszáma: K&H 10201006-50242980.