Viharos tanulóév sok tanulsággal

- Elnök úr, eldöntötte már, melyik meccset nézi meg élőben a nyitó fordulóban?- Ezt a kört még kihagyom, mert jelenleg a szabadságomat töltöm - mondta Bozóky Imre. - Félre ne értse, nem panaszkodom, de van mit kipihennem…- No igen, fölöttébb mozgalmas nyarat élt meg a magyar labdarúgás, és a viharok - nemegyszer botrányok - közepette az MLSZ meg annak elnöke is gyakran tetemre hivatott…- Az, hogy a szokottnál is pörgősebb időszak van mögöttünk, önmagában nem meglepetés. Most először kellett ugyanis a csapataik élvonalbeli indulásához klublicencet szerezniük a futballvállalkozásoknak. Noha e kritériumrendszer bevezetése kapcsán több kritika hangzott el, a támadások jórésze értelmezhetetlen, hiszen a klublicencfeltételeket az Európai Labdarúgó-szövetség dolgozta ki, és a betartását is az UEFA ellenőrzi. A klublicencizgalmakat tetézte, hogy a magyar bajnoki induláshoz újabb procedúrán kellett átesniük az érintetteknek, mivel a nevezésnek szükséges, de nem elégséges feltétele volt a klublicenc megszerzése.- Ez az, amit sokan nem értettek. Mi szükség van arra, hogy egy, az UEFA-kritériumoknak megfelelő labdarúgócéget újabb dokumentumgyártásra kényszerítsenek?- Nem tartom eleve elhibázottnak e szisztémát, abban azonban egyetértek, hogy a két követelményrendszert érdemes közelíteni egymáshoz, mégpedig oly módon, hogy az alapot a klublicenc jelentse. Ezt volt a tanulóév, így óhatatlanul előfordulhattak kisebb-nagyobb hibák. ---- - Elnök úr, a szurkolók többsége nem jogász, így aztán számukra követhetetlenek a mostanság divatos csapatátköltöztetések. Mondjuk az, hogy a Szombathelyből Pápa, a Pápából Szombathely, a Siófokból Diósgyőr lett, Siófok meg ott maradt profiegyüttes nélkül. Nem a telephely-változtatások korrektsége a kérdés, jogilag támadhatatlanok e lépések, az ellenben nehezen emészthető meg, hogy egy, klublicenccel és indulási joggal rendelkező sportvállalkozás - jelesül a Balaton FC - úgy vándorol át egy másik városba - most ugyebár Diósgyőrbe -, hogy csupán egy szándéknyilatkozat jelzi a helyi önkormányzat szerepvállalási eltökéltségét, a csapat körül büntetőeljárás alatt álló, szerencselovagnak tűnő személy bukkan fel, és olyan gyémántkereskedő nevével dobálóznak új tulajdonosként, akinek eszébe sincs pénzt áldozni a magyar futballra.
- Válasszuk ketté a kérdést: aki körülnéz az országban, és jártas valamelyest a gazdaságban, az pontosan tudja, miféle mozgások tapasztalhatók. Cégek települnek át gazdasági érdekből az ország egyik sarkából a másikba, nem egyszer a határokon túlra. Amióta a törvények a sportvállalatok működtetését írják elő, a futball világában is érvényesek a gazdasági társaságokról szóló jogszabályok. Ezek pedig megengedik a tőke és a munkaerő szabad áramlását. Persze a futballnak is megvannak a maga szabályai, de ezek nem lehetnek ellentétesek a hatályos, magasabb rendű törvényekkel. Márpedig aki a pénzét kockáztatja a labdarúgóbizniszben, azt nem foszthatom meg azon jogától, hogy a számára kedvezőbb feltételeket keresse. Vagyis áttelepüljön abba a városba, ahol az önkormányzat támogatja a futballt, a stadionért nem kell bérleti díjat fizetni, és nem ezer, hanem tízezer néző adja össze a hazai mecscseken a jegybevételt. A városok akkor léphetnének fel a csapatuk megmentése érdekében, ha meghatározó tulajdonosok vagy afféle "aranyrészvényesek" lennének az adott futballcégben. Remek példa Debrecen, ahol az önkormányzat főtulajdonossá vált a futball-rt.-ben, rendbe tette azt, majd fokozatosan kivonul a társaságból. Ugyanakkor van az éremnek egy másik oldala is: rosszat tesz, sőt, kifejezetten káros a futballra, ha lehetetlen állapotok alakulnak ki egy-egy telephelyváltás kapcsán. Már beszéltünk arról, hogy kellenek olyan cölöpök, olyan határidők, amelyek eligazítanak és rendet tartanak a sportágban. Hogy aztán ki és milyen megfontolásból próbál médianyilvánossághoz jutni az amúgy sokat pocskondiázott magyar futball jóvoltából, arról mi nem tehetünk. Ám ne feledjük, a ligának jóvá kell hagynia a tulajdonosváltásokat is, szó sincs tehát arról, hogy az önjelölt messiások ellenőrizetlenül akaszkodhatnának rá a csapatokra. ---- - A Magyar Labdarúgó-szövetséget azért is kárhoztatták a kritikusai, hogy a legszigorúbb licencfeltételeket vezette be, ám az eredeti létesítményigényeknek egyetlen futballvállalkozás sem felelhetett meg. Más kérdés, hogy amikor a klublicenc bevezetéséről döntött az MLSZ, még nem sejthette, hogy leáll a stadionrekonstrukciós program.
- Többször szembesítettek már azzal a váddal, hogy túlvállalta magát az MLSZ a klublicenc-feltételek tekintetében, pedig a magyar licenc teljességgel szinkronban van a nemzetközi gyakorlattal. Az persze igaz: volt némi vita a tekintetben, hogy első lépésben csak az európai tornákon induló együtteseknek írjuk-e elő a klublicenc-megfelelést vagy a teljes élvonalbeli mezőnynek. E tépelődést azonban eldöntötte, hogy a Magyar Labdarúgóliga azt állította: az első osztály valamenynyi szereplője képes lesz licencet szerezni. Márpedig az MLL-nél ki ismerné jobban az érintett futballvállalatok hátterét?…
- Mészöly Kálmán, a liga szakmai igazgatója azt fejtegette az Arany Ászok Liga sorsolásakor, hogy örvendetes a létszámbővülés, arra azonban nem tette le a nagyesküt, hogy minden csapat képes lesz befejezni a bajnokságot. Mondotta mindezt azok után, hogy az élvonalbeli futballcégek két előzetes szakmai, pénzügyi, gazdasági szűrőn is átjutottak…
- Lehet, hogy nem hiszi el, de mivel a nevezésekről döntő első- és másodfokú testületek a legteljesebb szakmai titoktartás mellett végezték a munkájukat, nekem sincsenek részletes információim arról, melyik futballvállalkozásnál miként áll a kassza. Egyvalami azonban biztos: e két követelményrendszer bevezetése révén a magyar futballgazdaság a rend irányába mozdult el, kiszámíthatóbb, átláthatóbb lesz a működés.
- Akkor nem ért egyet azzal a pletykával, miszerint ha igazán kemények a vizsgálóbizottságok, csupán néhány csapatból állna az Arany Ászok Liga mezőnye?
- Ez azért is komolytalan vád, mert - mint már említettem - a klublicenckiadást az UEFA felügyelte. Miért is tagadnám ugyanakkor, hogy a szabályok adta határok között születhettek toleráns döntések. Ez aligha bűn, hiszen a keretszabályok nem sérültek. A későbbiekben persze lehetnek majd keményebbek a nevezéseket elbírálók, de azt is látni kell, hogy a futballcégek - jó magyar szokás szerint - az első alkalommal nem igazán vették komolyan a kritériumrendszereket, és akkor kezdtek el kapkodni, amikor már égett a ház.
- Ez azonban a kívülállónak úgy tűnt fel, hogy olykor a káosz lett az úr. Mert hiába voltak a versenykiírásban rögzített határnapok, a póthatáridőnek is akadt póthatárideje. És az azért nem szokványos az európai gyakorlatban, hogy csak a bajnoki rajt hetében váljon véglegessé a mezőny létszáma…
- Felteszem a kezemet, e kérdésben, sajnos, igaza van. És az is igaz, hogy nem tesz jót a sportág imidzsének a kiszámíthatatlanság. Csak annyit ígérhetek, hogy a jövőben ez másként lesz. Már szeptemberben elkezdjük a soron következő versenynaptár összeállítását, abban korrekt határidőket szabunk meg, amelyek adott esetben jogvesztők lehetnek. Vagyis aki késik, az önmagát zárja ki a játékból, és nem lesznek kiskapuk. E tekintetben az MLSZ-nek kétségkívül a sarkára kell állnia, és sokkal szigorúbbnak kell lennie.
- Meg persze a ligának is…
- Nézze, elkerülhetetlen, hogy a bajnokság indításával kapcsolatos tapasztalatokat a lehető leghamarabb tárgyalja a labdarúgó-szövetség elnöksége. Megjegyzem, az MLSZ legutóbbi közgyűlésén téma volt, hogy a bajnokság rendezése kerüljön vissza a szövetséghez, de a profiligába tömörült futballvállalkozások e javaslatot nem támogatták.
- Mégiscsak azoknak lenne igazuk, akik úgy vélik: kettős hatalom jött létre a magyar futballban?
- A sporttörvény korrektül elosztja a jogosítványokat, ebből feketén-fehéren kiderül, hogy a ligák az adott sportszövetségek szervezeti egységei, afféle főosztályai. Ugyanakkor a döntéshozatali rendszer is pontosan szabályozott, vagyis a többség ellenére nem lehet semmit keresztülverni a közgyűlésen. Ettől persze nekem személy szerint még szólhat úgy a privát véleményem, hogy egy, az MLSZ berkeiben működő önálló versenyigazgatóság hatékonyabban és olcsóbban szervezhetné a bajnokságot, mint ahogy az mostanság zajlik, de a végső szó a közgyűlésé. ---- - A magukat becsapottnak érző felek előszeretettel kérik számon az MLSZ-en a cselekvés hiányát, miképpen azok az edzők is szövetségi fellépésért kiáltanak, akik alól vitatott körülmények között húzták ki a kispadot.
- Megvannak a szabályai annak is, miként lehet a megbízási szerződéseket megszűntetni. Az eddigi gyakorlat ugyanis az volt, hogy nem trénerrel, hanem az őt képviselő gazdasági társasággal köttettek meg a megállapodások. A válásokban benne van a vita lehetősége, ennek eldöntése azonban a polgári bíróságok joga és feladata. A szövetség, persze, vizsgálódhat, ám ha bíróságra kerül az ügy, a döntéshozatalig kénytelenek vagyunk az eljárásunkat felfüggeszteni. Elképzelhető, micsoda zűrzavar kerekedne, ha a bírósági eljárást megelőzve a szövetség valamely edző mellé állna, a polgári perben viszont kiderülne: mégis a futballcégnek van igaza. És hadd mondjak még valamit: a bajba került edzők előszeretettel mutogatnak az MLSZ-re, ám azon érdemes lenne elgondolkodnia a szakmának, miként működik a belső érdekképviselete. Hogyan fordulhat elő, hogy egy tréner akkor pakol be az öltözőbe, amikor az elődje még el sem vitte onnan a holmijait. Persze, ne legyünk álszentek, ez is egy szakma, állásban lévőkkel és állástalanokkal, és aki partvonalon kívül van, szeretne minél gyorsabban visszatérni…
- Elnök úr, nemcsak az élvonalban történtek furcsaságok, az alacsonyabb NB-s osztályokban sem éppen ideális a helyzet. Újabban lasszóval kell fogni a csapatokat, ám hiába a meghívásos rendszer, a mezőnyt teljesen így sem sikerült feltölteni.
- Ez az utolsó évad, amikor négyszintű a nemzeti bajnokság, kétezeröt-kétezerhattól viszont csak NB I-es, NB II-es és NB III-as sorozat indul. Látni kell: nincs manapság Magyarországon olyan gazdasági erő, amely képes lenne ennyi együttest eltartani. A klubvezetők nem szívesen beszélnek erről, ám aki ismeri a futballvalóságot, tudja, hogy az úgynevezett amatőrfutball is sok pénzbe kerül. Néhány éve az én megyémben, Bács-Kiskunban hallottam a történetet, miszerint egy megyei első osztályú csapat főnöke felkereste a polgármestert, és minden játékosnak egy-egymillió forintos juttatást kért. Nem kapta meg, így a gárda csupán a megyei harmadosztályban tudott elindulni…
- Ha ilyen az általános helyzet, ésszerű volt-e az Arany Ászok Liga létszámát éppen most megemelni?
- Ebben a kérdésben az MLSZ már határozott, és ez rám, az elnökre nézve is kötelező. Így olyan hagyományos futballbázisok térhetnek vissza az élvonalba, mint például Nyíregyháza vagy Diósgyőr, újoncként bekapcsolódik Pápa, és ez csöppet sem baj. Legfeljebb, ahol nincs elég pénz, ott amatőrként vagy szerényebb fizetésekkel foglalkoztatják a labdarúgókat. Miért lenne törvényszerű, hogy a Kaposvár ugyanannyi pénzből gazdálkodjon, mint a Ferencváros, amikor a Milan lehetőségei sem azonosak a Chievo forrásaival.