Lift az alagsorban

Dömping volt kérem a múlt héten: a nálunk futballnak hívott valami végérvényesen átalakult vándorcirkusszá, mesteredzőt rúgtak ki a mesteri foktól fényévnyi távolságban található vezetők Székesfehérvárott, a diósgyőri bohózat minden egyes napon hozott remekbe szabott fordulatot, sikerült tizenhat klubról kimondani, hogy nevezhet az élvonalba, és akik ezt kimondták, azoknak nem sült ki a szemük - így hirtelenjében ennyi talán elég is.Valamennyi kifogástalan téma lehetne, hiszen bármelyiknél kezdenénk el kapargatni a felszínt, hamar megpillanthatnánk, hogy mitől is morális csőd a mi kis futballvilágunk. Csak úgy találomra, itt van például a Videoton és Csank János esete. A mesteredző beleegyezett, hogy a fizetését jelentősen csökkentsék, ám ez sem menthette meg, világossá téve, hogy a pénzről folytatott tárgyalás szánalmas színjáték volt csupán. Nem mondott fel magától, ezért aztán nemes egyszerűséggel kirúgták. Valamelyik bölcs vezető megvilágosodott, és kiderítette, hogy Csank Jánosnak nincs is érvényes szerződése, ezért mehet, amerre lát. Persze, a mondatot be is kell fejezni, azaz azt a másik nagyokos főnököt pedig nyilván fel kell jelenteni, aki egy szerződés nélküli edzőnek (ha ez igaz egyáltalán…) rendszeresen pénzt utalt egy éven át, cseppet sem mellékesen a köz pénzéből, hiszen a Videoton tulajdonosa még mindig az önkormányzat - mellesleg meg is látszik rajta. Csank János hírnevét pedig cseppet sem tépázta meg az ügy, ugyanis az ilyen esetekben az sem közömbös, hogy ki rúgta ki, ki mondott róla ezzel ítéletet, másként fogalmazva az ország egyik legeredményesebb és legtekintélyesebb edzője esetében hatványozottan érvényes a lift nem megy le az alagsorba mondás igazsága.Az említett dömpingben teljesen elsikkadt egy rövid nyilatkozat, pedig ez is tökéletesen beleillik az elmúlt hét történéseinek a sorába. Gálhidi György, a Bp. Honvéd mestere találta azt mondani, szégyen, hogy a játékosai annyit keresnek, mint egy középiskolai tanár. Tényleg szégyen. Mi több, felháborító, hogy derék, éveken át tanuló, diplomás, magukat rendszeresen továbbképző pedagógusok csak annyi pénzhez jutnak kemény napi munkával, mint egy másodosztályból feljutó, néhány száz, jó esetben egy-két ezer ember érdeklődését kiváltó, a produkció bizonysága szerint szakmájuk csúcsaitól igen messze járó, futballista-szerződést kapó fiatalemberek. Tartok tőle, az edző nem ebből a megközelítésből jutott el a kijelentéséig, pedig végre tudomásul kellene venni, hogy a labdarúgás egészséges környezetben csak akkor jól kereső szakma, ha eredményes, és az aligha vélhető sikeres üzleti vállalkozásnak, hogy valakik a családi kört alig meghaladó kíváncsiskodók szeme előtt futballoznak az élvezhetőséget olykor megközelítő szinten. Azaz, kizárólag értéket lehet értékesíteni, de ahol nincs sem érték, sem rend, ott nem csoda, hogy éppen a leglényegesebb borul fel.Az értékrend.