Néhány szurkolónak, valamint a higgadtnak tűnő Keller Józsefnek kellett lecsillapítania a Ferencváros csapatkapitányát.
Lipcsei Péter nem tagadta le azt, ami történt: nem próbált kibúvót keresni, nem mentegette magát, őszinte nyilatkozatára még a mellette álló csapattársai is felkapták a fejüket: "Igen, leköptem Torghelle Sándort, mert egyszerűen nem tudtam elviselni, amit addig kaptam tőle. Hogy jön egy huszonkét éves fiatal ahhoz, hogy egy nála sokkalta idősebb, többszörös válogatott, a magyar futballban már többszörösen bizonyító labdarúgóval így beszéljen és így viselkedjen. »Lófejű, g..i« – mondogatta rendszeresen, vigyorogva vágta a képembe, hogy nekem az ügetőn a helyem, és végig szinte arra játszott, hogy megalázzon, fölhergeljen. Nem tűröm el sem tőle, sem mástól az ilyen viselkedést… Én huszonkét éves koromban tiszteltem az idősebb futballistákat, nem vettem volna a bátorságot az effajta gusztustalan viselkedéshez. Előbb bizonyítson, mutassa meg, hogy van valami köze a futballhoz, nem pedig csak »nagy arca« van, amellyel megutáltatja magát mindenkivel. De találkozunk mi még egymással!"
Torghelle Sándor semmit sem bánt meg.
Sőt, azt sajnálja, hogy ellökdösték Lipcsei Pétertől, amikor az arcon köpte.
Nem fél senkitől, és nem esik hasra a Ferencváros csapatkapitánya előtt, mint ahogyan azt mintegy félórával a találkozó lefújása után mondta: "…jó, jó, lehet, hogy olyasmit mondtam, amit nem kellett volna, talán megsértettem vele Lipcseit, hogy azt állítottam: hármas befutó, de hát úgyis tudja mindenki, hogy őt fociberkekben ilyenekkel csúfolják… Ment a zrika, de nem hittem volna, hogy a dolgok idáig fajulnak. Lipcsei néhány centiről arcon köpött, és ha akkor nem fognak le, én nem is tudom, hogy mit csinálok vele. Káromkodtam, szidtam, és a bíró engem állított ki, nem pedig azt, aki futballistához méltatlanul köpött. Azt sem értem, honnan veszi a bátorságot Lipcsei Péter, hogy a meccs után bejöjjön az MTK öltözőjébe, és hangoskodjon. Még szép, hogy kitoltam onnan, mert neki ott semmi keresnivalója. Hallom, fenyegetőzik, de én nem félek senkitől…"