Most nem segítettek a fiatalok az Újpesten

Tombolt, énekelt, dalolt a népes Loki-tábor, de ugyanezt tette a csapatát mindenhová elkísérő mintegy 400 újpesti is. Remek, ám felpaprikázott hangulatban indult útjára a nedves, eső áztatta fűvön a labda, és nem kellett hozzá különösebb szakértelem, hogy megállapítsuk, Sándor Tamás és Farkas Balázs igencsak szikrázó csatát vív majd végig. No, meg az is nyilvánvalóvá vált az első pillanattól kezdve, hogy a lilák csapatkapitánya, Szélesi Zoltán nagyon hiányzik ezen a fontos találkozón. Egyébként le a kalappal Mészöly Géza előtt. Az egykori válogatott védő, akit minden az angyalföldi klubhoz köt, olyan munkát végez a Megyeri úton, hogy még az előd, Mezey György is megirigyelhetné. Amíg a futballprofesszor irányításával meglehetősen visszafogott teljesítményt nyújtottak a lilák, addig a kis Mészöly – Véber György hathatós segítségével – fiatalos lendületet vitt a violacsapat játékába, és fiatalít, egyfolytában fiatalít.
Hiába utazott
a cottbusi stáb

A jóval rutinosabb játékosokból álló Loki többet birtokolta a labdát még úgy is, hogy egyik legjobbja, Böőr Zoltán továbbra is a lelátón szotyolázott (a hírek szerint a bajnoki hajrában újra pályára léphet…) Ám a vendégek cseppet sem játszottak alárendelt szerepet, és egy pillanatra sem ijedtek meg az otthon igencsak félelmetesnek tűnő Lokitól. Ám, ahogy az imént utaltunk rá, hiányzott Szélesi, így a rendszerint támadófeladattal is megbízott Simek Péter ezúttal kénytelen volt hátul, amolyan jobb-bekként lehorgonyozni. Az ő lendületes elfutásai, gólveszélyes beadásai hiányoztak a liláknak. Hát még egy kapura veszélyes csatár. Mert bizony sem Bükszegi Zoltán, sem Rajczi Péter nem jelentett komolyabb veszélyt Sandro Tomic kapujára.
Magabiztosabbnak tűnt a Debrecen, főleg Sándor Tamás, akit az ugyancsak nagy kedvvel mozgó Farkas Balázs hol lábbal, hol kézzel próbált megállítani (egy-két könyökkel bevitt orrbaverés formájában például…), ám ez sem tudta megakadályozni a hazai vezetést. Igaz, öngóllal, de előnyhöz jutott a debreceni csapat, és a félidőben Mészöly Géza máris váltott. Beküldte a két ifjú reménységet, Sándor Györgyöt és Feczesin Róbertet. Némileg átalakult a lilák szerkezete; amolyan piramisalakzatban a bal oldalon Tóth Norbert, a jobb szélen Sándor György zárkózott fel az ékkőnek tartott és most ékként szereplő Feczesin mellé. A folytatásban feljöttek a lilák, zengett-zúgott a violatábor, az újpesti drukkereket még az sem zavarta, hogy néhány humoros Loki-szurkoló egy csaknem embernagyságú barna, szőrmók majmot lila-fehérbe öltöztetett, és felkötöztetett a lelátóra. De hiába pörgették fel a játékot a lilák, mégis a hazaiak szereztek újabb találatot. A nagy területen játszó Halmosi Péter főszereplésével Igor Bogdanovics növelte az előnyét. Ez már magabiztos előnynek tűnt, Mészöly is látta, hogy kockáztatnia kell, egy sorral előrébb vitte Simeket, amitől mindjárt veszélyesebb lett a vendégek jobb oldala, de mindez azt is jelentette, hogy a Loki kontrákból újabb gólokat szerezhetett volna.
Maradt a 2–0-s hazai vezetés egy pergős, izgalmas, magyar viszonylatban élvezhető futballt hozó mérkőzésen. Elismerés illeti a főszereplőket, a játékosokat, talán csak Fábián Mihály képességeit haladta meg ez a 90 perc, aki téves ítéleteivel, no meg sok-sok bizonytalansággal bosszantotta a nézőket. De a legbosszúsabbak mégis a Cottbusból érkezett ministáb tagjai voltak, akik hiába vették videóra a meccset Szélesi Zoltán miatt, a lila-fehérek csapatkapitánya egyetlen percet sem játszott. Sebaj, ha ezt a 90 percet levetítik Cottbusban, láthatják, azért még nem felejtettek el teljesen futballozni Magyarországon…

Az NSO ajánlja:



Bajnoki adatbank
Fordulóról fordulóra
A bajnokság végeredménye
Góllövőlista
Bajnoki múlt


---- 38. perc: Bernáthot szerelték szabálytalanul a vendégek 16-osa jobb oldalánál. A szabadrúgás mögé Halmosi állt, és ballal, félmagasan lőtte a vendégek ötösére a labdát. Ott ugrott utána debreceni és újpesti egyaránt, a leggyorsabban talán Vanczák mozdult, ám balszerencséjére a bal combjáról a saját kapujának jobb sarkába pattant a labda. Öngól.
1–0
62. perc: Halmosi elé a védők bevetődtek, így estében Madar elé tolta a labdát, aki már lőhetett. Vlaszák védett, de a labda Halmosi elé pattant, aki fejjel Bogdanovicshoz játszotta azt. A csatár négy méterről, jobbal a jobb sarokba lőtte a labdát.
2–0 ---- Újpesten egyre több fiatalember nevét ismeri meg a közvélemény, Mészöly Géza bátran nyúl a tehetségekhez. Ez a jövő útja, még akkor is, ha mindezt kényszer szülte. Ezeket a fiatalokat legalább szeretheti a lila tábor.

"Mellébeszélés és pártpropaganda helyett stadiont!" Ez a transzparens emelkedett a magasba a Loki-táborban, amely több mint egyszerű üzenet az illetékesek felé. Ám ahogy hallani, még az állam látványos nemtörődömsége sem akadályozhatja meg, hogy ez a bizonyos létesítmény megépüljön.