Alexander Frei

A leginkább akkor figyeltek fel rá a szurkolók, amikor Bretagne-ban ténykedő, külsejében (és a jelek szerint lassan gólerősségében) a fiatal Stéphane Chapuisat-ra emlékeztető Alexander Frei a Marseille, egyben a francia válogatott első számú kapusának, Fabien Bartheznek a ketrecét dekorálta ki fejessel, lesipuskás találattal és távoli lövéssel. Ha jól megy soruk, a nyári Európa-bajnokságon is lesz randevújuk – márpedig a franciákra egy kicsit fújó Frei többször kifejtette, számára különös jelentőségű az a mérkőzés.
Mert amilyen hatalmas lelkesedéssel érkezett bő egy esztendeje a Rennes-hez, olyan nagy keserűség szakadt fel belőle most, amikor négy gólja miatt mindenki az ő szavát lesi. "Négy gólt korábban szereztem már Svájcban is, ezért most nem lett volna tanácsos megállni háromnál – mondta, majd hogy az iróniát mindenki pontosan érezze, hozzátette: – Különben lehet gratulálni az edzőmnek, aki pontosan tudta, mikor kell pályára küldenie." A háttér: Bölöni László a megelőző két tétmérkőzésen egészen a hajráig a kispadon tartotta őt. Frei nem átallotta felemlegetni azt sem, hogy fizetését csökkenteni akarták, mert nem játszik eleget – ami szerinte megint csak nem rajta múlik.

A Bázelben született, de a szerencséjét már Svájc francia területén, a genfi Servette-ben megalapozó – legjobb otthoni idényében 17 bajnoki gólt szerző – támadó Vahid Halilhodzsics hívó szavára érkezett Rennes-be a 2002–2003-as bajnokság felénél. A bosnyák tréner úgy látta, az új fiúra ráfér némi erősítés, ezért a súlyzók közé irányította – nem is tudott összehozni egy gólnál többet mindössze 11 bajnokiján. "Ha az ember sokat és kitartóan dolgozik, akár közepes képességekkel is sikeres lehet" – fogalmazta meg egy korábbi interjúban egyik alapelvét, amelynek ismételgetése bizony nagy segítségére lehetett a rennes-i mellőzés hónapjaiban.
A mostani idénynek úgy vágott neki, hogy "megmutatja Bölöninek, ki is az az Alexander Frei Svájcból", ám ahogy a fentebbi idézet mutatja, az új szakvezetővel sem harmonikus a viszonya. Pedig "több kilométer van már a lábaimban, mint az autómban". Talán majd most, hogy már 11 gólnál tart. (Egy zárójeles megjegyzést megér, hogy a francia bajnokság legutóbbi mesternégyesét is a rennes-i pályán jegyzőkönyvezték, csak éppen arra a helyiek nem szívesen emlékeznek vissza, ugyanis két és fél évvel ezelőtt az auxerre-i Djibril Cissé volt a hős.) Ha itt mégsem jön össze az igazi karrier, legfeljebb kamatoztatja más jellegű bretagne-i tapasztalatait: "Rennes csodálatos város! Még az angliai karrier is megalapozható, mert aki egyszer élt itt, azt soha többé nem zavarja az eső…"
Nem szóltunk még arról, miért tartja képtelenségnek és elfogadhatatlannak a kispadozást. Íme: volt olyan pillanata a pályafutásának, amikor ő számított a legeredményesebb játékosnak a svájci válogatott történetében! Svájc elsősorban neki, az oroszokat és az íreket is felvonultató selejtezőcsoport 5 gólos gólkirályának köszönhette az automatikus Eb-kvalifikációval járó első helyet. A statisztikusok ősszel mutatták ki azt is, hogy 19 válogatott mérkőzésen szerzett 13 góljával még az ötvenes éveket bearanyozó legendát, a 0.67-es meccsátlagot (34/23) felmutató Sepp Hügit is lekörözte. Azóta valamelyest romlott a helyzet, de biztos, ami biztos, hazája idei első mérkőzésén (Marokkó, 1–2) ő szerezte a gólt. Mellesleg holnap lesz kereken három esztendeje, hogy a Jugoszlávia elleni meccsen először magára öltötte a nemzeti mezt. A válogatottból szinte kihagyhatatlan.
S hogy jelezzük, mi minden található igényes internetes honlapján, íme, egy csipetnyi magánélet: noha templomba nem nagyon jár, hisz Istenben; mindig is szeretett volna megtanulni gitározni és zongorázni, de rájött, a zene csak hallgatóként az ő világa; szeret magába szállni, ellenben társaságban megered a nyelve; imádja a természetet, és kedvenc állata egy bizonyos tengeri rák, amely alapvetően barátságos, viszont ha bántják, mély sebeket ejt másokon. Mintha ez utóbbi tulajdonságok emlékeztetnének valakire…