"Fiam, ha ma este nyerünk, minőségi whiskyt iszunk mind a ketten" mondta egy futballőrült édesapa 15 év körüli gyermekének a felújított soproni stadion felé haladva szombat délután. Látszott, a srácot is meglepte a kijelentés, ám természetesen nem tiltakozott, sőt a Haladás elleni összecsapáson talán a szokottnál is jobban szurkolt a Matávnak.
Balaskó Iván (balra) nemigen engedte a labdához férni Lôrinc Antalt, és még gólt is lôtt (Fotó: Pluzsik Tamás)
Amúgy e jelenet több dolgot is bizonyít. Egy: még mindig vannak olyan emberek az országban, akiknek fontos a kedvenc együttesük szereplése. Kettő: Sopronban már nagyon vágytak egy sikerre. Nem csoda, hiszen a felsőházba igyekvő gárda pocsékul kezdte a tavaszt: előbb egy gól nélküli döntetlen a nem éppen acélos Ferencváros ellen, majd vereség a megyei rivális ETO otthonában, és szerdán a kupától is elbúcsúzott a csapat. Talán ez utóbbi a legfájóbb kudarc, hiszen Dajka László együttese a jelenleg másodosztályú Vasas ellen esett ki a legjobb nyolc között, pedig a városban már kezdték azt hinni, egy alacsonyabb ligás egylet ellen az elődöntőig lehet masírozni, ahonnan már csak két lépés lett volna a nemzetközi kupaszereplés. Ám hiába a felújított, remek stadion, hiába a biztosnak mondható anyagi háttér, szerdán gyakorlatilag biztossá vált, hogy a Matáv az ősszel nem képviseli majd Magyarországot a nemzetközi porondon. Pedig hogy eredményt illik produkálni, arra a hazai edzői öltözőnél virító kiírás is utal. Dajka László zuga felett ugyanis nyomtatott betűkkel szedve olvashatjuk: "Eredménycentrikus világban élünk!" A játékosok ajtaja felett pedig az olvasható: "Légy büszke, hogy közénk tartozol! Tegyél meg mindent a sikerünkért!" Az akarat tehát, úgy tetszik, közös, ám eddig az áhított győzelmek elmaradtak. Lehetett is hallani olyan hangokat, hogy ha a Lombard ellen sem sikerül nyerni, az akár Dajka László állásába is kerülhet. A vezetőedző amúgy, bizonnyal a rossz szereplés miatt, kevésbé népszerű, mint elődei, a Vasas elleni fiaskó után például három felbőszült szurkoló óhajtott nekiesni a szakembernek, szerencséjére néhány játékosa visszafogta a dühöngőket. A helyzet néhány kilométerrel odébb, Szombathelyen sem rózsás: a zöld-fehérek eddig két összecsapáson mérettek meg a tavasszal, s mindkétszer 2–0-ra kaptak ki – előbb az MTK-tól, majd az Újpesttől. Hiába tért tehát haza Illés Béla, Bozsik Péternek még keresnie kell az ideális összeállítást. Leginkább egy olyan csatárt, aki gólokat tud szerezni. Az elátkozott 2–0-t (az elátkozott jelző, ugyebár, Lombard részről értendő) szombaton már a 18. percben beállították a felek. Vagyis ekkorra jutott magabiztos előny birtokába a Matáv, s ezt az eredményt tartotta is a félidő végéig. Miként sikerült tartani Illést is – ehelyütt feltétlenül dicsérjük meg az őt végig követő emberfogót, Fehér Zoltánt. A félidőben tehát már biztosnak tűnt az esti whiskyzés, és a gyermekét a nagybetűs életbe bevezető édesapa bemelegítésként egy pohár sört is megengedett magának. Hogy nem ivott előre a medve bőrére, azt a második félidő is bizonyította, ekkor ugyanis a Matáv egyszerűen kiütötte a Lombardot. S ez a játékrész nem csupán ezért volt kellemetlen a szombathelyieknek: a csereként beállt Némethy László ugyanis úgy sérült meg, hogy még a labdához sem tudott hozzáérni. Beállítása után egy összecsapást követően szinte azonnal a földre került, s onnan már csak az öltözőben állt fel, addig ugyanis hordágyon cipelték őt. Igaznak tűnhet a mondás: a baj csőstől jön. Az eredmény alapján eufórikus hangulat uralkodott Sopronban (a szurkolók nem is győzték tapsolni a futballistákat), Szombathelyen viszont igencsak komor volt a hangulat. Érthetően roppant bosszús volt Bíró Péter, a Lombard csapatát működtető futballcég tulajdonosa is. Információink szerint az üzletember még alszik egyet a látottakra, majd vasárnap délután találkozik Bozsik Péterrel, és csöppet sem lenne meglepő, ha akkor megköszönné a szakember munkáját…