A nagy álom Németország

Az Üllői úton kínkeserves meccsen kapott ki nemzeti csapatunk az észtektől, s aligha ilyen kezdést képzel magának bármelyik futballista. Ám jött a ciprusi túra, és ott Lothar Matthäus szövetségi kapitány már kezdőként számolt az Újpest középpályásával. S hogy nem is ment rosszul a játék Simeknek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a német világbajnok a túráról hazafelé jövet négy játékost dicsért, s közöttük volt Simek is. Az már csak ráadás, hogy a lilák első tavaszi bajnoki meccsén Szombathelyen is a kapuba talált…
– Mit gondol, melyik bajnokságban kellene most játszania?
– Erre most mit mondjak? – kérdezett vissza Simek Péter. – Persze, hogy jó lenne külföldön játszani, de úgy érzem, még nem maradtam le semmiről. Ha visszagondolok pályafutásom eddigi állomásaira, mindig és mindenhol jót húztam. Így volt ez, amikor a Videotonból a Gázszerbe kerültem, majd onnan a Vasasba, Angyalföldről pedig Újpestre. Úgy is mondhatnám, eddig töretlen a pályafutásom. Bár ha azt veszem, hogy például Vincze Ottó, Szabics Imre vagy szegény Fehér Miklós már milyen fiatalon külföldre került, valóban van mit behoznom.
– Van olyan bajnokság, amely gyakran szerepel az álmaiban?
– Például a Bundesliga. Ha választanom kellene, talán ott játszanék a legszívesebben. Persze tisztában vagyok a képességeimmel, nekem valahol egy német kiscsapatban a helyem.
– Mindig is szerény volt, márpedig ahhoz, hogy valóban sikeres pályafutást fusson be, kell jó adag önbizalom is. Most például ki kell harcolnia a helyét a magyar válogatott kezdő tizenegyében. Ezzel aligha vitatkozhat. Már túl van azon a koron, hogy tehetséges fiatalemberként emlegessék. Úgy is fogalmazhatnék: eljött Simek Péter ideje.
– Én ezt úgy mondanám, hogy remélem, valóban eljött az én időm. Tudom, hogy Lothar Matthäus pozitívan nyilatkozott rólam, és ez nagyon sokat jelent számomra. Bevallom, amikor először találkoztam a német világklaszszissal, jókora drukk volt bennem. Láttam Matthäust számtalanszor korábban a tévében, és mindig csodáltam őt. Aztán tessék, eljött a pillanat, amikor kezet foghattam vele, mi több, ő tartott nekem edzést. Nyugodtan mondhatom a többiek nevében is, hogy tiszteljük őt, és várjuk a közös munkát.
– Valóban nagyszerű, felejthetetlen élmény lehet egy magyar futballista számára Lothar Matthäusszal együtt dolgozni, bár azért arra kíváncsi volnék, hogy ön szerint elég lehet-e a magyar futball feltámadásához az egykori aranylabdás szövetségi kapitányi kinevezése? Pesszimistább vélemények szerint mindegy ki irányít, ha nincs meg a megfelelő játékoskeret…
– Ezzel nem értek egyet. Mi, magyarok nem a tudásbeli különbségek miatt vallunk újra és újra kudarcot. Rengetegen kérdezik tőlem, hogy miért nem sikerül soha kiugró teljesítménnyel előrukkolnia akár a válogatottnak, akár valamelyik klubcsapatnak. Bevallom, nem tudom az okát, abban viszont biztos vagyok, hogy most kijuthatunk a németországi világbajnokságra. Erős ellenfél Svédország, Bulgária és Horvátország is, de Matthäus igenis képes lesz összerakni egy olyan csapatot, amely felveheti a versenyt a riválisainkkal.
– Ebben a csapatban Simek Péter kezdőjátékosként szerepelhet?
– Persze, hogy ez a célom, bár Fehér Csaba és Bodnár László valamivel kedvezőbb helyzetben van nálam, hiszen mindketten külföldön játszanak. De remélem, ez a helyzet velem kapcsolatban is változik a nyáron. Szeretnék olyan csapathoz szerződni, amelyben megalapozhatom a jövőmet.
– Az Újpestet aligha lesz könnyű itthagynia, hiszen az utóbbi időben többször is nyilatkozta, milyen jól érzi magát a Megyeri úton. S mondta mindezt olyan körülmények között, amikor gyakorlatilag pénzt sem kaptak, és egyfolytában arról szóltak a hírek, hogy rohan a csőd felé a futball-kft.
– Valóban otthonra találtam a Megyeri úton, olyan közösségre, amely befogadott, ahol remekül érzem magam. Az ősz nem volt könnyű, de állítom, nem ezért szerepeltünk várakozás alatt. Sokszor csúsztak a fizetésekkel, rendszeresen kértek türelmet a vezetők tőlünk, játékosoktól, és ezt mi tudomásul vettük. Az idősebb futballisták Kovács Zoltán vezetésével higgadtan érveltek a fiatalabbaknak, szó sem volt sztrájkról vagy panaszáradatról. Inkább csak a balszerencse miatt panaszkodhattunk, hiszen nyolc döntetlent értünk el, és ebből hétszer győznünk kellett volna. Ezen most már felesleges rágódni. A tavaszra valamelyest átalakult fiatal csapatunkkal akár még dobogós helyezést is elérhetünk. Ami pedig a kérdés első részét illeti, valóban nem lesz könnyű itthagyni az Újpestet, de mindenképpen szeretném kipróbálni magamat külföldön.
– De hiszen még Budapestet sem sikerült igazán megszoknia!
– Ez nem igaz. Négy éve lakom a fővárosban, és nagyon szeretek itt játszani, élni. Ennek ellenére szinte minden hét végén hazautazom Bakonycsernyére a szüleimhez, hogy ott feltöltődjek, aztán rohanjak vissza Budapestre, futballozni. Nem mondom, Németország azért kicsit messzebb lesz Bakonycsernyétől…