Begyógyultak a lelki sebek

1/7. rész: Ellenfelek lesznek a pécsi fiúk
2/7. rész: Akinek túl kemény a kispad
3/7. rész: A csatárt könnyű felhergelni
4/7. rész
5/7. rész: Márton Gábor saját magáról
6/7. rész: Tököli Attila saját magáról
7/7. rész: Rátgéber László is kimegy a meccsre

– Járt már ellenfélként a pécsi stadionban?
– A Dunaferr-rel játszottam már bajnokit Pécsett, igaz, gólt még nem rúgtam nekik a saját otthonukban…
–… és ennek alighanem örül is, meg nem is. Mit jelent önnek Pécs?
– A várost, ahová hazamegyek. Ott van mindenki, akit szeretek, ott lettem élvonalbeli labdarúgó, és ott rengeteg élménnyel gazdagodtam. Amikor a május harmincadikai események után úgy döntöttem, hogy inkább külföldön folytatom a pályafutásomat, akkor heteken keresztül Pécsett készültem, és ezért köszönettel tartozom Nagy Tamásnak.
– Abból, amit mond, kikövetkeztethető, hogy figyelemmel kíséri egykori csapata teljesítményét. Számított arra, hogy az élvonalban újonc PMFC-nek egy pillanatig sem lesznek kiesési gondjai?
– Nem lepődtem meg a mostani teljesítményét látva. Nagyon úgy tűnik, hogy ott lesz a gárda a felsőházban, és ha így lesz, akkor az igazi bravúrnak számít.
– Milyen mérkőzés lesz a mai: az eddigi két tavaszi fordulóban a Pécs és a Ferencváros sem rúgott gólt. Igaz, nem is kapott…
– Az biztos, hogy nem lesz sokgólos meccs. Alighanem telt ház előtt futballozunk, remélem, a nézők jól szórakoznak, abban pedig bízom, hogy a három pontot ezúttal mi szerezzük meg. Nekünk most is győznünk kell.