A belgák nem feledik el a magyar légiósokat

Elvégre a 12-szeres bajnoknak, nyolcszoros kupagyőztesnek jár az elismerés. Előbbit tekintve a kék-feketéknek még hosszú időn át be kell érniük az örökranglista második helyével, tekintettel az ősi rivális Anderlecht 28 elsőségére, ám a kupasiker kategóriáját tekintve már egyáltalán nem beszélhetünk hátrányról, sőt. Tekintve, hogy az említett együtteseknek egyaránt nyolcszor sikerült a csúcsra jutniuk, az elsőség ebben a kategóriában – furcsa módon – a több vesztett finálénak köszönhetően az FC Bruges-é (5–3).
A vesztett döntőknél maradva: 1976, UEFA-kupa-döntő, ellenfél a Liverpool. Itt a legendás Ernst Happel, amott, a vörösök kispadján Robert Paisley dirigált. A végén angol örömünnep (3–0, 0–2).
Kegyes – vagy kegyetlen? – a sors, ki tudhatta előre, két év múlva ugyanis újból a liverpooli gárda került a kék-feketék útjába, csakhogy immár a legrangosabb vetélkedés utolsó összecsapásán. Wembley-stadion, Kenny Dalglish – és 2–0 Paisleynek, avagy a Liverpoolnak, kinek mi szimpatikus. Átkozott vörösök, szitkozódhatott magában utóbb a vesztes fél egyik játékosa, bizonyos Kű Lajos, akit Bruges nem felejt. Ôt csak úgy emlegetik, mint a zseniális magyart, aki a futball szentélyében is pályára lépett a csapatukban (később a Videoton ragyogó hátvédje, Disztl László is az FC Bruges profija volt, és őt most is a lelátóra várják). Csak épp a vörösök ellen nem sikerült győzelemhez segítenie a belgákat…
Apropó, holnap este a debreceniek tiszta vörösben futnak ki a Jan Breydel-stadionba…