Telnek a napok, és sehol semmi. Nincs egy mérvadó nyilatkozat, nincsenek illetékesek. Senki sem háborodik fel, egyetlen testület sem követel fejeket, nem jelent be óvást, lapul mindenki, és bízik a felejtés erejében.Itt van például a ciprusi torna és Lothar Matthäus. A sors szeszélye, hogy ez az edzőtábor ugyanarra a hétre esett, amikor a liga fellebbviteli bizottsága meghozta a végleges döntést a Ferencváros ügyében. Utóbbiról talán érdemes konkrétan feleleveníteni annyit, hogy május 30-án, az előző bajnokság utolsó fordulójában a pályára engedett csőcselék megvert játékosokat, edzőket, antiszemita rigmusokat skandált – nem tudom, van-e még valaki, aki emlékszik erre, és fontosnak tartja, hogy el ne felejtse. A válogatott most megnyert két meccset, elvesztett egyet, a fellebbviteli bizottság döntésének a híre szinte elbújt a Ciprusról érkező és derűlátást sugárzó információk, nyilatkozatok sűrűjében. Most az egykori német világklasszisra irányítja mindenki a figyelmet: beszéljen ő, lessék minden egyes mozdulatát, addig sem feszegeti a közvélemény a magyar futball kínos ügyeit. Kétségtelen, jó széles Matthäus háta, bőven van mit mögé rejteni.Még az sem érdekes, hogy ha más, mondjuk egy itthonról szerződtetett kapitány rukkolna elő olyan unalomig ismert, vékonyra koptatott közhelyekkel az új időkről és az új utakról, mint ő, akkor már most közröhejjé válna, de egy Matthäus más, tőle minden szó felér egy akadémiai székfoglalóval, mint ahogyan azt is megnyugodva olvashattuk, hogy a kapitány és a csapat találkozásának a pillanatában már érezhető volt a levegőben a profi szemlélet vibrálása. Mint ha bárki is komolyan elhihetné, hogy néhány nap elég a csodához, és hogy a világ egyik legmárkásabb neve pótolná a szürkeállományt, a koncepciót és az igazi szisztematikus munkát – nem a válogatottnál, hanem a sportág egészében! Lothar Matthäus maga is ajánlja, hogy ne firtassuk már a múltat, ami volt, azt felejtsük el, ő is ezt teszi a játékosaival. Ha a válogatottról van szó, akkor jól teszi, de nekünk tudnunk kell, hogy az előretekintés bölcsessége nem feltétlenül jelent amnéziát. Mi még emlékszünk a liga elnökségének operai méretű felháborodására, az akkori fellebbviteli bizottság szétzavarására, a nyilvánvaló jogsértésekre, a hangzatos nyilatkozatokra. Arról, hogy most aztán egyszer és mindenkorra példát statuálnak az MLSZ és a liga vezetői, leszámolnak a huliganizmussal, új és szigorú előírások születnek majd, és ennek érdekében még a szabályokat is áthágták, csak hogy az elmarasztalás arányban álljon az eset súlyával.Az utolsó ítélet a legenyhébbek közé tartozik. Telnek a napok, és senki sem tiltakozik. Már nem fontos sem az ügy, sem a súlya. A garázdák ugyanúgy járnak a hétvégétől meccsre, mint eddig, a Fradi kiköhögi valahogy azt a negyvenmilliót, és kész. Nem az a baj, hogy a csapat visszakapta a hat pontot, sőt, így legalább reális végeredménnyel zárulhat a bajnokság. A gond az, hogy az ügy kapcsán komplett bohócot csinált magából az MLSZ és a liga legtöbb vezetője, bizottsági tagja és elnöke, és ők azt szeretnék, ha mindez feledésbe merülne – az ügy és a felelősség is.A magyar futball gyakorlatilag első embere, a liga elnöke pedig másfél hete megnyugtatott mindenkit azzal, hogy nincs baj, amíg ő mosolyog. Jobb híján követhetjük a példáját. Mosolyogjunk!Van min.Pajor-Gyulai László jegyzete
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik