Az egyik utolsó nagy kedvenc volt a Megyeri úton Véber György, aki 2000 tavaszáig játszott az Újpestben. A középpályás ragyogóan irányította a pályán a lila-fehéreket, többnyire mindenhonnan jó helyre tudta passzolni a labdát, és imádta is a közönség. A szurkolók Gyurikája tavaly nyáron tért vissza a klubhoz, amikor az U17-es korosztály irányításával bízták meg, csütörtök óta pedig Mészöly Géza vezetőedző segítőjeként dolgozik tovább az együttesnél.
Véber György bizakodóan tekint a jövôbe (fotó: Németh Ferenc)
Véber György bizakodóan tekint a jövôbe (fotó: Németh Ferenc)
– Ahogy megegyeztünk a vezetőkkel, minket párban neveztek ki – mondta Véber György. – Papíron természetesen Mészöly Géza a vezetőedző, de én egyenrangú segítőként tevékenykedem majd mellette. – Miben kell majd leginkább tanácsokat adnia kollégájának? – Géza szakmailag nem szorul különösebb segítségre, hiszen rendelkezik pro-licenccel, megfelel minden követelménynek. Nekem annyi előnyöm van vele szemben, hogy egész télen a csapat mellett voltam, és láttam, hogy Mezey György irányítása mellett milyen munkát végeztek a játékosok. Mivel kívülről jött, még meg kell ismerkednie az újpesti állapotokkal, és ebben is a segítségére lehetek. – Amikor Mészöly Gézát arról kérdeztük, hogy miért éppen önt választotta a munkára, azt mondta, hogy ismeri, és különben is, rablóból lesz a legjobb pandúr… – Na ezt még számon kérem tőle… Természetesen tudom, mire gondolt, de nekem az edzéseken sohasem volt problémám senkivel. Az igaz, hogy a mérkőzéseken folyamatosan járt a szám, de ez csak a győzni akarás miatt volt. Az ifikkel is nagyon kemény voltam, amikor arra volt szükség, és a felnőtteknél is rendet tartok majd. Nem tudnak becsapni a játékosok, hiszen minden trükköt ismerek – persze nem fordulok ki magamból, azaz engem eztán sem kell majd magázniuk, nyugodtan tegeződhetünk tovább. Sok előnye van annak, hogy Gézával mindketten közel állunk korban a futballistákhoz, és így játékosfejjel gondolkodhatunk, de ígérem, minden fegyelmezetlenséget csírájában elfojtunk majd. – Nem akarok kötözködni, de a fiatalokkal talán könnyebb dolga volt, hiszen azok a játékosok szinte példaképként tekinthettek önre, ugyanakkor a felnőttcsapat néhány tagjával még együtt is játszott. Így azért talán nehezebb lesz, nem? – Nekem is volt olyan edzőm, akivel előtte együtt futballoztam. Számomra ez volt a legjobb állapot, hiszen a szakvezető pontosan tudta, hogy mi jár a játékosok fejében. Ennek ellenére sem fordulhat majd elő edzés közben, hogy haverkodva hátba vágjon valamelyik labdarúgó. Ha már profizmusról beszélünk, akkor mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy én vagyok az edző. – Amikor kétezer tavaszán elküldték önt a csapattól, akkor azt mondta, hogy soha többet nem teszi be a lábát a Megyeri útra. Ehhez képest ma már ön a felnőttgárda egyik trénere. – Azt gondolom, hogy az akkori eltávolításom igazságtalan volt, és az idő engem igazolt. Most ugyanaz a tulajdonos nevezett ki, aki akkor elzavart. Aki most a szememre veti azt a mondatot, az nem érti, nem érzi, hogy nekem mit jelent az Újpest. Akkor az életem egy fontos részét szakították ki belőlem, és két évig valóban nem is jártam a stadionban. Az idő azonban ebben az esetben is gyógyír volt, ma már nem foglalkozom ezzel. – A csapat mostanra meggyengült. Nem fél a bukástól? – Aki mer, az nyer. Ha megnézzük a keretet, még most is találunk benne korosztályos és A-válogatott játékosokat. Vagyis a helyzet azért nem olyan rossz, mint azt néhányan állítják. Vannak fiatal tehetségeink és rutinos futballistáink. Meglátják, ott leszünk a felsőházban.