A főszponzor meggondolta magát, de a háttér homályában maradt

"Valóban volt szó arról, hogy Török Ferenc szerepet kap az FTC Rt. igazgatóságában – mondta Furulyás János. – Nekem személy szerint nem lett volna kifogásom a személye ellen, ám Kovács Ádám ebbe végül nem egyezett bele. Az indokait nem firtattam, de úgy gondolom, egy főszponzortól nem lehet elperelni a jogot, hogy meghatározhassa, kiket delegál az igazgatóságba. Meglepetéssel hallottam, hogy Nyilasi Tibor a sajtótájékoztatón kiosztott egy szerződéstervezetet, mert noha a foglalkoztatásának fő pontjairól tényleg érdemben beszéltünk, az újságíróknak átadott iratot ő készíttette, a mi jogászunkat nem vonták be ebbe a munkába. Azzal a megjegyzéssel sem tudok mit kezdeni, hogy egyoldalúan tájékoztattam a közvéleményt, hiszen a kapu nyitva állt Tibor előtt, csak rajta múlott, visszatér-e az Üllői útra. Egyetlen pontban, nevezetesen Török Ferenc igazgatósági tagsága ügyében kellett volna engednie. S még valami: nemcsak tárcsáztam a számát a hét végén, még üzenetet is hagytam neki, csak éppen nem hívott viszsza… Egyébként már a sajtótájékoztató összehívását is furcsállom, hiszen korábban arról volt szó, hogy a tárgyalásainkról közös kommünikében tájékoztatjuk a közvéleményt. Sajnálom, hogy nem tudtunk megállapodni, hiszen neki az Üllői úton a helye, azt viszont nem tagadom, néhány megjegyzése bánt; örülnék, ha e kérdéseket szemtől szemben tisztázni tudnánk. Meglehet persze, hogy a szurkolók egy része kritizál majd a történtek miatt, de már hozzászoktam ahhoz, hogy egyes érdekcsoportoknak semmi sem tetszik. Nekik nem volt jó Torgyán József, nem volt jó a Fotex Rt. és most nem jó Kovács Ádám sem. Ôk azok, akik a minél rosszabb állapotnak örülnek.”Nézzük, mit mond Kovács Ádám…"Öttagú igazgatóságot álmodtunk a futball-rt. élére, ebbe a koncepcióba nem fért bele, hogy Török Ferenc is bekerüljön a testületbe – fogalmazott igencsak egyértelmûen az üzletember. – Fölösleges lett volna egy vízfejû, túlduzzasztott vezérkart a társaság nyakára ültetni. Pénzügyi és jogi szakértővel tárgyaltam ez ügyben, s ők is ezt tanácsolták. El nem tudom képzelni, hogy Nyilasi Tibornak, aki sportigazgatóként a szakmai munka első számú felelőse lenne, miért kellene jogászt maga mellett tartania. Persze adódhatnak olyan kérdések a munkája során, amelyekre a választ ügyvédek tudják megadni, de a társaságnak vannak jogi szakemberei, akik ilyen esetekben segíteni tudnák. Kidolgoztunk egy koncepciót a Ferencváros mûködtetésére, azt szeretnénk megvalósítani, és ezen nem akarunk ilyen-olyan okokból máris változtatgatni. Azt látni kell, hogy a Celladam Rt. jelentős kockázatot vállalt az Üllői úti szerepvállalásával, hiszen úgy adtunk garanciát 1.8 milliárd forint kifizetésére, hogy a belső elszámolás még el sem készült. Ez nem játék, nekünk is elemi érdekünk, hogy tiszta viszonyok legyenek, pontosan meghatározott szerepkörökkel. Nyilasi Tibort tisztelem, de még az ő kedvéért sem vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy Török Ferenc igazgatósági tagságát ránk erőszakolják. Ha az ügyvéd úr jónak látja, természetesen bármikor konzultálhat Tiborral, de posztot nem tudunk neki kínálni. Nem félek attól, hogy a Nyilasi-ügy miatt ellenem fordulnának a drukkerek, már csak azért sem, mert mi nem csaptuk be az ajtót a kiszemelt sportigazgató előtt. Egyébként meg ha a közvélemény negatívan ítéli meg a szerepvállalásunkat, három év múlva, amikor lejár a szponzorálási megállapodásunk, búcsút intünk az FTC-nek. Sőt, ha akad szponzorjelölt, akár már holnap összecsomagolhatunk…”És végül az ügyvéd, aki miatt úgymond kútba esett minden."Nyilasi Tibornak évek óta segítek jogi tanácsokkal, és most, amikor felmerült az Üllői úti szerepvállalása, megkérdezte, hajlandó lennék-e a Fradinál dolgozni, rögvest hozzáteszem, természetesen tiszteletdíj nélkül – mondta Török Ferenc. – Noha évekkel ezelőtt, éppen Nyilasi Tibor edzősködése idején már segítettem jogi ügyekben a ferencvárosiaknak, nem tudtam, ez alkalommal miként fogadnának. Amikor Kovács Ádámmal és Furulyás Jánossal beszélgettem, mindketten nyitottnak mutatkoztak. Valami mégis azt súgta, nem nekem kell elmenni az említett urakhoz, jobb az akusztikája annak, ha ők keresnek meg. Így találkoztunk a múlt csütörtökön az irodámban, és egy ideig minden szép, minden jó volt. Mígnem jött Kovács úr telefonja, és kiderült: Török Ferencet mégsem látják szívesen az igazgatóságban. Aki csodálkozna, miért szorgalmazta Nyilasi Tibor a szerepvállalásomat, azt hadd emlékeztessem: sportigazgatóként neki számtalan olyan ügyben kellett volna határoznia, a költségvetési kérdésektől a játékosok szerződtetéséig, ami közgazdasági, jogi szakismereteket igényel. A felelősségteljes döntésnek feltétele, hogy átlássa a Celladam-szerződés részleteit, amit valami okból tudtommal nem sokan ismernek… Nem kívánok találgatni azzal kapcsolatosan, mi lehetett baj a személyemmel. Egyvalamire viszont felhívnám a figyelmet annak fényében, hogy Kovács Ádámnak kezdetben semmi kifogása nem volt a szerepvállalásommal, ám aztán váratlanul meggondolta magát. Nos, az üzletember vagy nem szavahihető, vagy nem ő döntött ebben a kérdésben… A magam részéről a történetet lezártam. Nyilasi Tibornak elmondtam, ha óhajt és mégis meg tud egyezni a Fradival, tegye azt bátran, de én biztosan nem megyek vele az Üllői útra.”