Egy dühös tehetség

"Tavaly nagyon kevés játéklehetőséget kaptam Grazban, és mivel itt hétről hétre pályára léphetek, mindenképpen hasznos volt Debrecenbe igazolnom – mondja az őszi szezonban két gólt szerző futballista. – Nehezen szántam rá magam, hogy újfent Magyarországon futballozzam, mert pályafutásomban visszalépésnek tartottam ezt, de miután mindenképp játszani akartam, nem volt más választásom, jöttem. Grazban az új edzőnél esélyem se volt a csapatba kerülni, pedig az érkezése előtt folyamatosan játszottam. Úgy érzem, az őszi szezonban visszanyertem régi formámat, ennek ellenére voltak olyan összecsapások, amelyeken nem játszottam, vagy csak néhány percet kaptam. Ezek közé tartoztak a nemzetközi kupamérkőzések is, amelyek közül egyet sem játszhattam végig.” A balszélső szerint ennek az is az oka, hogy egy kölcsönjátékos szerepeltetésében nincs akkora üzlet. "Mindent a futballnak rendelek alá, szerintem a képességeim alapján helyem lenne a csapatban, bár hozzáteszem, természetesen nem akarok beleszólni a szakmai munkába, elvégre ez nem az én dolgom, de talán kaphatnék több lehetőséget. Engem a dühöm inspirált, amikor Debrecenbe igazoltam, mert igazságtalannak éreztem, hogy kikerültem a GAK csapatából. Be akartam bizonyítani az edzőmnek, hogy jó futballista vagyok. Nos, úgy vélem, be is bizonyítottam, hiszen ha nem is folyamatosan, de játszom, mégpedig az egyik legjobb magyar együttesben.”