Kovács úr első meccse

Teherautókra pakolták a vaskerítéseket, igaz, egy külső védvonal – amely mögött lovas rendőrökkel és egy vízágyúval megtámogatva pajzsos, rohamsisakos egyenruhások posztoltak – azért megmaradt, így lehetett tudniillik megakadályozni, hogy a vendégszektort az utcáról esetleg tűz alá vegyék. A Népligetbe szokás szerint különmetróval érkező újpesti drukkerek bevonulása ez alkalommal meglepően eseménytelenre sikeredett. Mivel a fradisták ekkor még vagy ebédeltek vagy lusták voltak egy kis szópárbaj kedvéért már két órával a találkozó kezdése előtt az Üllői úton korzózni, hangos szó nélkül vonulhatott be a lila sereg a helyére. Pedig ne legyen kétségünk: a Megyeri úti ultrák körülbelül annyira szívesen látott vendégek a kilencedik kerületben, mint voltak hajdanán a vízigótok Róma falai alatt… Az eredetileg tippelt ezerfős vendéghad ugyan nem jött össze – 770 jegy fogyott el a Megyeri útra átküldött tikettekből –, ám egy szurkoló így is joggal jegyezte meg: "Máris sokkal többen vagyunk, mint ahányan az észt meccset látták…”
A látogatók korai érkezésének megvolt a hátránya, a hosszú darvadozást elunva ugyanis egy órával a meccskezdést megelőzően megszólalt a kórus; amire a túloldalról rögvest jött a felelet. Miközben a villanyújságon a "A régi idők békéje!” felirat virított, a zöldek és a lilák kölcsönösen gyalázkodó mesterkurzusokat tartottak (a biztonságiak figyelmes munkájának hála ökölharca ezen a délutánon esély sem volt). A legízléstelenebb a verbális terrorakciók közül kétségkívül a másfél esztendeje agyonvert Simon Tibort pocskondiázó mondóka volt, amit ki nem hagytak volna az újpestiek – ha már a Fradi egyik emblematikus figuráját felemlegető transzparensüket elkobozták a bejáratnál. A drapériák kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a Fotex-korszak utolsó szakaszában rendre kifüggesztett, és a rendezők által időnként elkobzott "Elég volt!” felirat mostanra eltűnt, helyette a "Mindent bele!” kívánság virított a B-közép előtti kerítésen. A Fradi-tábor jelentős része által nagyon óhajtott tulajdonoscsere amúgy máris beteljesítette Furulyás János klubelnök álmát, aki azt mondotta a keddi, a Fotex Rt. távozását szentesítő küldöttközgyűlést követően: akár négy-ötezer plusznézőt is hozhat Várszegi Gábor cégének kilépése.
S valóban: noha akadtak üres székek a lelátón, az elmúlt hónapokhoz képest látványosan megugrott a látogatottság. Más kérdés, hogy sokan a Fotex-korszak morzsáit is szeretnék végképp a feledés szemétdombjára hajítani. Jelzi ezt, hogy meccs közben egy "Szeiler, nincs maradásod!” feliratú transzparenst emeltek magasba az ultrák. A tulajdonosváltással kapcsolatban azért érdemes nyomatékosítani, hogy az amerikai–magyar fotószolgáltatási részvénytársaság elnöke benne hagyta a lábát az ajtórésben, tudniillik a Fotexnek két részvénye megmaradt, ami feljogosít arra, hogy az FTC Rt. ügyeire a leggazdagabb magyarnak tartott üzletembernek továbbra is rálátása legyen.

Várszegi Gáborral ellentétben, aki többnyire tüntetőleg, bár érthető okokból távolmaradt az Üllői úti rendezvényektől, az új támogató, Kovács Ádám kilátogatott a szombat délutáni rangadóra. Ezt közhírré is tétette, mi több, a villanyújság segítségével a 65 éves kutató-feltaláló, a Celladam Rt. elnök-vezérigazgatója még üzent is a zöld-fehér híveknek. Az üzenet rövid volt és velős, imigyen hangzott: "Hajrá, Fradi!” A rákellenes készítmény, a Celladam szülőatyja egyébként most először nézett meg élőben futballmeccset – legalábbis a színre lépését követően több nyilatkozatában elmondta, hogy ez idáig nem tartozott a mérkőzésre járók népes táborába. Bár azt nem felejtette el megjegyezni, hogy ifjúsága meghatározó élményei közé tartozik az 1953-as londoni 6:3, amelynek mára legendássá lett rádióközvetítését ötven évvel ezelőtt egy építőtáborban hallgatta végig.
Kovács úr élete első futballmeccsére nem egyedül érkezett, a feleségét is magával vitte. Hogy aztán a vállalkozó és párja mit gondolhatott, amikor a két csapat kivonulásakor görögtüzek gomolygó füstje tüntette el a lila-fehér drukkerek szektorát, ahonnan egy égő fáklyát – jókora riadalmat okozva – áthajítottak a legközelebbi fradista szektorba, nem tudni. Arról azonban már első látogatása alkalmával megbizonyosodhatott, hogy mifelénk egy FTC–Újpest találkozó minden nemes, békéltető szándék ellenére sokkal inkább háborúság, semmint konszolidált polgárok pasztelesen finom hét végi szórakozása.
Mindezek ellenére Kovács Ádám a mérkőzés után fölöttébb elégedetten indult haza.

– Nagyszerű mérkőzés volt, és az különösen boldoggá tesz, hogy atrocitások nélkül fejeződött be a találkozó – mondta a Celladam Rt. elnök-vezérigazgatója. – Az előjelek a mi szempontunkból nem voltak a legjobbak, hiszen kulcsemberek betegedtek meg, ám a Fradi-szív megint győzelmet ért. Nagyszerű volt látni, hogy majdnem megtelt a stadion, igazán remek volt a hangulat.
– A feleségét is ennyire magával ragadta a találkozó?
– Neki is tetszett a meccs, annak pedig különösen örült, hogy újra találkozhatott egy gyermekkori kedves barátjával, aki nem más, mint a klubalapító Springer Ferenc unokája. Le is fotózták őket a nagypapa szobra előtt.
– Az öltözőben is járt?
– Nem szeretnék rátelepedni a csapatra, annyi éppen elég, hogy a helyszínen szurkoltam az együttesnek.
– Mit szólt ahhoz, hogy a szurkolók Nyilasi Tibort éltették, és a visszatérését sürgető transzparenst is lobogtattak?
– Nyilasi Tibor meghatározó alakja az FTC-nek, mindenképpen szeretnénk visszacsalogatni az Üllői útra. Most már csak rajta múlik, vállal-e feladatot a Ferencvárosnál.
– Az újpestiek egyenlítése után nem aggódott a három pontért?
– Végig bíztam a győzelemben, és amilyen szerencsém van, még egy tippversenyt is megnyertem. Pénteken ugyanis a barátaimmal azt latolgattuk, vajon milyen eredménnyel zárul majd a találkozó. Jómagam kettő egyes FTC-sikert jósoltam. Bár minden jóslatom így bejönne…