Ez nem foci volt, hanem futball

Az élmény – negatív kicsengéssel – mindazonáltal meg sem közelítette az évekkel ezelőtti, a Bakiban játszott válogatott mérkőzés elmaradt közvetítését, amikor is Azerbajdzsán nemzeti együttesével csaptak össze a mieink. Akkor a világhírű Muppet Show posztszovjet változatát élvezhettük néhány percig, majd jött a honi Pulzus című zenei műsorból ismert playback gagyi, azaz stúdióklipek a nyolcvanas évekből.
Nos, ezúttal valami jazzegyveleg jutott.
Szó se róla, színvonalában ez utóbbi "hiánypótló” műsor így is magasan felülmúlta a baki produkciót, de azért mégis…
Utólag okosabb az ember, így aztán szögezzük le: nagy kár, hogy a 12. forduló pénteki összecsapásának, a DVSC-MegaForce–Újpest rangadónak első perceit technikai problémák miatt nem láthatta a szélesebb nyilvánosság. Mert ez bizony ragyogó, bombagólokat hozó mérkőzés volt, amelyre még az ínyencek is csak elismerően csettinthettek. Talán nem túlzás kijelenteni: nem csupán a forduló, de vélhetően az idény legjobb bajnoki találkozójának lehettek szemtanúi az Oláh Gábor utcai arénában helyet foglaló szurkolók és a képernyők előtt kitartók.
Persze az időben visszafelé tekintve is leszögezhetjük (sőt igazán biztosak csak ebben lehetünk): magyar pályán évek óta nem került sor hasonló hangulatú, fordulatszámú mérkőzésre. A hazaiak a szurkolóik által részükről immár általánosan elvártnál is nagyobb tempót diktáltak, amelyet többé-kevésbé az Újpestnek is sikerült felvennie. Igaz, az emelkedett iramhoz az is hozzájárult, hogy az első forduló slágermeccsének "visszavágóján” Kovács Zoltán révén a vendégek meglehetősen korán előnybe kerültek, azaz a Lokinak futnia kellett az eredmény után. Szinte végig, elvégre Szentes Lázár tanítványai valahányszor a rivális nyomába értek (azaz egyenlítettek), az Újpest máris újabb feladvánnyal állt elő (azaz ismét vezetést szerzett). Hogy a találkozó utolsó harmadában tíz emberre fogyatkozó lila-fehérek egy pontot végül hazavihettek, nagy szerepe volt Vlaszák Gézának, aki a sérülése után visszatérő (a pauza alatt amúgy hajkoronáját vesztő) Bajzát Péter lövésénél az utolsó percekben ott posztolt, ahol kellett: a rövid saroknál.
A reformáció emléknapján megrendezett összecsapásig egyébként a debreceniek védekezése egyfajta non plus ultrát jelentett, elvégre az Oláh Gábor utcai stadionban bajnoki meccsen egyszer sem kellett a hálóból kiszednie a labdát Sandro Tomicnak, a Loki horvát egyesének – ezúttal háromszor is erre a mozdulatra kényszerült. Mielőtt azonban bárki is levenné a keresztvizet a hátsó alakzatban tevékenykedőkről, érdemes megjegyezni: hibáit javította a védősor, végeredményben pedig "ikszre” hozta a meccset, hiszen a DVSC mindhárom gólját bekk jegyezte, sorrendben Nikolov Balázs (első bajnoki találata volt debreceni színekben, nem is akármilyen: 30 méterről küldött bomba), Éger László (a hátvéd egymást követő második mérkőzésen vette be a rivális kapuját 11-esből) és Selymes Tibor (a hatalmas erejű, ballábas löket után a labda a kapufáról csapódott a bal felső sarokba). Azaz, ha a középpályások vagy a támadók közül csak egyikük eredményes tudott volna lenni, úgy Szentes Lázár nem a hatvan–negyvenes labdabirtoklási százalékra, hanem együttese győzelmére lehetne büszke – előbbivel csak egy pontot kasszírozott a Loki, utóbbival három lett volna jutalma.
Idegenben, különösen Debrecenben, nem kis bravúr három gólt lőni. Az Újpest pontosan ennyiszer volt eredményes a pénteki rangadón, ám a lila-fehérek mégsem lehetnek igazán boldogok, hiszen nem tudtak győzni a piros-fehérek otthonában. A Megyeri útiak végig jól játszottak (egy sistergős gól újpesti oldalra is jutott, Erős Károly kapáslövése talán a mérkőzés legszebb mozdulata volt), és Vanczák Vilmos kiállítása után, emberhátrányban is meg tudták tartani a döntetlent (sőt ugyebár a lilák szerezték meg újból a vezetést), ám ez az Újpest jelenlegi helyzetében nem sokat ér. Apró öröm a fővárosiaknak, hogy tizenkét forduló elteltével Kovács Zoltán hat góllal ismét vezeti a góllövőlistát. Érdekesség, hogy az ezúttal is duplázó támadó találatai közül négyet a Debrecen ellen szerzett, s a fennmaradó kettőt ugyancsak egy bajnokin hozta össze, mégpedig a Zalaegerszeg ellen. Ezek szerint Kovács Zoltán nem rúg minden hét végén gólt, de ha eredményes, akkor legalább kettőt szerez.
"Tudom, hogy ez megvalósíthatatlan, de mindenki elhiheti, én lennék a legboldogabb, ha a góllövők között a középmezőnyben tartózkodnék, de az Újpest az első helyen állna – mondta a mérkőzés után Kovács Zoltán. – Sajnos egyelőre messze vagyunk az élmezőnytől, de azt gondolom, hogy a debreceni játékunk szép jövőt sejtet, és kerülünk mi még jóval előrébb a tabellán! Az utóbbi időben némileg változott a csapat szerkezete, ennek megfelelően pedig a játéka is. Debrecenben a kontrákra fektettük a hangsúlyt, és úgy gondolom, ez bejött. Mi azonban nemcsak romboltunk, hanem megpróbáltunk szépen futballozni is. Természetesen tudom, hogy a szépség az eredményesség nélkül semmit sem ér, így én is jobban örültem volna, ha kicsit rosszabb játékkal ugyan, de sikerül nyernünk. Az elmúlt hetekben a csapat szemre is tetszetősen futballozik, minden rendben lenne, csak az eredmények nem az igaziak. Nehéz széria közepén vagyunk, hiszen a debreceni látogatásunk egy három mérkőzésből álló idegenbeli sorozat kezdete, de a következő, soproni mérkőzésünkön már nemcsak jól, de sikeresen is akarunk szerepelni.”