A különböző korosztályos válogatottakban 52-szer, az élvonalban 72-szer, a másodosztályban 22-szer pályára lépő Takács Tamás, az egykori szombathelyi kapus egy éve nem védett tétmérkőzésen.
Takács Tamás bravúros mozdulatokra is képes – kérdés, mikor bizonyíthat legközelebb (fotó: Németh Ferenc)
Takács Tamás bravúros mozdulatokra is képes – kérdés, mikor bizonyíthat legközelebb (fotó: Németh Ferenc)
A 24 esztendős játékos az őszi szezonnak a Debrecen játékosaként vágott neki, csakhogy ott nem vele kezdődik a csapat összeállítása: a horvát Sandro Tomic, illetve az utánpótlás-válogatott Balogh János mögött ő a harmadik számú kapus. Ennek ellenére nincs rossz kedve, sőt, mint mondta, örül, hogy jó közösségbe került. – Milyen a kedélyállapota mostanában? – Köszönöm, egyre jobb. – Holott nem ön az első számú kapus Debrecenben… – Tomic már az elmúlt évadban is magabiztos teljesítményt nyújtott, így természetes, hogy ő élvezi az edző bizalmát. Úgyhogy dolgozom tovább keményen, és közben mindenben segítem a munkáját. Várom a lehetőséget, és ha megkapom, meglátják, élek is vele! – Mikor merült fel, hogy a DVSC-ben folytatja pályafutását? – Amikor két éve kiestünk a Haladással, akkor keresett meg először a Loki. Hozzáteszem, azon kívül több ajánlatom volt még, de mindegyikre nemet mondtam. Ám az idén nyáron már nem gondolkoztam, kapásból igennel feleltem a debreceniek hívására… – Ha már szóba jött a Haladás: mi volt a hirtelen szakítás oka, hiszen többször kijelentette, hogy ragaszkodik Szombathely városához? – Erről nem lenne szerencsés beszélni, nem szeretnék a sajtón keresztül üzengetni. Azt ugyanakkor elmondhatom, hogy kaptam egy levelet Bíró Pétertől, a klub tulajdonosától, és abban az állt, hogy kitiltanak a Rohonci úti pályáról. Ez akkor nem esett jól, de mára túltettem magam rajta. – Mit csinált a száműzetés után? – Svédországban edzettem három hónapig, majd Király Gábornál töltöttem néhány hetet Németországban. Azt azonban meg kell említenem, hogy Berlinben nem a csapatkeresés volt az elsődleges szándékom, sokkal inkább a tanulást részesítettem előnyben. – Milyen érzés volt a lelátóról nézni a Haladás augusztusi debreceni vendégszereplését? A Loki ugyebár három nullára nyert… – Egyfelől örültem jelenlegi csapatom sikerének, másfelől nem tagadom, elszomorított korábbi társaim gyámoltalan játéka. – Egyesek szerint azért került Debrecenbe, mert itt játszik régi barátja, Selymes Tibor… – Tibor jó barátom, ez igaz, de nem miatta kerültem ide. Egyszerűen vonzott az UEFA-kupában való indulás lehetősége. Az eddigi eredmények azt mutatják, nem is döntöttem rosszul.