Másodhegedűs nem lesz

– Mivel mindig a következő mérkőzést tartjuk a legfontosabbnak, ezért eddig nem is merengtem azon, hogy tényleg milyen patinás csapatokat sodort utunkba a sors – mondta beszélgetésünkkor a 44 éves Herédi Attila, aki eleddig a másodosztályban vereség nélkül vezeti a Spartacust. – Ráadásul ellenféltől függetlenül mi minden esetben a saját játékunkat szeretnénk megvalósítani, és így lesz ez a közelgő rangadóink előtt is. Amúgy pedig a tízévnyi élvonalbeli játékosmúltam alatt emlékezetes meccseket vívtunk többnyire a Népstadionban ezekkel a gárdákkal, váltakozó eredményességgel.
– A Nyíregyháza az ön irányításával hat mérkőzésből négyet megnyert és kettőn döntetlent játszott, mindössze két gólt kapott – hazai pályán egyet sem – és a középmezőny aljáról a dobogóra vitorlázott. Tényleg enynyire rendben van minden a csapat körül?
– A legkevésbé azzal foglalkozunk, hogy a dobogón állunk, hiszen érkezésemkor azt a tervet fogalmaztuk meg: tartsuk a lépést az élmezőny tagjaival, és akkor egy jól sikerült alapozással, néhány erősítéssel tavasszal megcélozhatjuk a feljutást. Szó se róla, ez a cél akkor teljesülhet, ha minél előkelőbb helyezést foglalunk el, és a statisztika valóban azt mutatja: nem járunk rossz úton. Amúgy pedig a vezetőkkel természetesen már beszéltünk az élvonalról, és tudom, nem ijednének meg attól, ha esetleg feljutnánk.
– Azt tudja, hogy legutóbb éppen egy budapesti illetőségű, első komolyabb önálló edzői feladathoz jutó szakembernek sikerült felvinnie a Nyíregyházát az első osztályba?
– Igen, Ôze Tibornak. Érdekességnek és előjelnek mindenképpen jó ez a hasonlat, de én elsősorban a magam és a stábom munkájára alapozok. Mindenesetre nem lenne rossz, ha hasonló sikerrel végződne az első vezetőedzői évem, mert játékosként is tapasztaltam, hogy milyen sajátságos atmoszférájuk van Nyíregyházán az élvonalbeli mecscseknek. Ebből a Fradi ellen már kaptunk most is egy kis ízelítőt.
– Amúgy most már végleg önálló edzői útra tért?
– Amikor az ember elkezdi ezt a munkát, nyilván nem az a célja, hogy örökké pályaedző legyen. Nekem nagyon jó tanulóéveim voltak Várhidi Péternél, aki mellett azért kellően kiélhettem szakmai önállóságomat is. Kicsit tartottam tőle, hogy mit szól majd az egykori "főnököm” ehhez a lehetőséghez, de ő hangsúlyozta, hogy mindenben támogat, és az én sikerem kicsit az övé is. És persze nagyon jólesett, hogy az első mérkőzéseinken személyesen is tiszteletét tette.
– Játszunk el egy kicsit! Várhidi Péter kispadhoz jut, és önt kéri fel segítőjének. Igent mondana?
– Ebben a pillanatban biztos, hogy nem. Immáron szeretnék vezetőedzőként dolgozni, viszont ha egyszer még segíthetek, akkor azt csakis Várhidi Péter mellett tudnám elképzelni. De a pályedzőséget kétszer is meggondolnám, ugyanis másodhegedűs már nem lennék. Remélem, Nyíregyházán sikerül sikerre vinni az elképzeléseimet.