Az UEFA-kupa várja az MTK-t

Más világ ez, kérem, nagyon más világ.
Még kedden, a BL-találkozót megelőző utolsó edzés kezdete előtt történt, hogy az MTK egyik szurkolója szerette volna megvizsgálni a játékteret. Abba talán nem is érdemes belemenni, hogy ennyire méregzöld, ilyen egyenletes pálya odahaza nincs, és borítékolhatóan nagyon sokáig még nem is lesz, ám az sem semmi, hogy a stadion egyik öltönyben, ingben és nyakkendőben álldogáló alkalmazottja azonnal figyelmeztette a drukkert: a szentélybe illetéktelen, ráadásul utcai cipővel még véletlenül sem léphet. Azt talán mondani sem kell, hogy bár még tartott az MTK tréningje, de öt pályamunkás, valami villaszerű szerkezettel máris a helyére igazította a meglazult gyeptéglákat; avagy a hordozható kaput a gyakorlás végén egy perc alatt szedte szét és tette el másik három ember.
Mit lehet ehhez hozzátenni?
Ez egy másik világ…
S akkor a közvetlenül a mérkőzést megelőző pillanatokról. Magyar szemnek ugyancsak szokatlan volt, hogy ötven perccel a kezdő sípszó előtt még locsolták a játékteret, errefelé azonban ez így természetes. Némileg eltérő hadrendben – a skótok 3–5–2-ben, míg a magyarok 3–4–2–1-ben – kezdett a két együttes, és jó volt látni, hogy az MTK játékosai ugyanolyan magabiztosan, pontosan járatják lapos passzokkal a labdát, mint a házigazda profijai. Igaz, a játék jobbára a magyar bajnok térfelére terelődött át, ám az első tíz percben nem kellett csak a védekezésre koncentrálnia a kék-fehér alakulatnak. Aztán Füzi Ákos egy megszerzett labdát könnyelműen az ellenfélnek ajándékozott, Chris Sutton pedig van olyan jó támadó, hogy a hálóba fejelje a labdát, ha senki sem zavarja. A korai találat előrevetítette, hogy pokoli 90 perc vár Egervári Sándor együttesére, s bizony az is sokat elmond a játék menetéről, hogy a hazaiak kapusa, Magnus Hedman csak a mérkőzés 22. percében ért először a labdához…
S ha már a hadrendeket említettük, akkor el kell mondani, hogy Egervári Sándor ezúttal Halmai Gábort állította a védelem tengelyébe, ő egyébként többnyire középpályást játszik, míg a szakvezető a négytagú középpályássor előtt az előretolt Torghelle Sándor mögött elhelyezkedő Pisont Istvántól és Illés Bélától várta, hogy a játékot vezényli majd. Sajnos, a támadófutballt illetően kevés valósult meg az előzetes elképzelésekből, mégpedig azért, mert, ha birtokolták is a labdát, nem mertek kezdeményezni, így szinte azonnal az ellenfelet juttatták kedvező helyzetbe. A félidei folytatás nem hozott jelentős változást, támadott, mezőnyfölényben játszott a Celtic, csakhogy olykor a kelleténél is többet passzoltak a zöld-fehérek, és így újabb helyzet sokáig nem alakult ki.

Az MTK Hungária jóval bátrabban kezde a második félidőt, mint ahogyan az elsőt abbahagyta, és ezt nem csak azért lehet kijelenteni, mert Torghelle Sándor megugrása valós gólveszélyt jelentett, vagy mert Molnár Zoltán kapáslövése is kiérdemelte a helyi szurkolók tapsát. Czvitkovics Péter pályára lépése egyértelműen jó húzásnak bizonyult, és ekkor már a kék-fehérek közel annyit birtokolták a labdát, mint az egygólos előnyben lévő riválisok. A folytatásban ugyan adódott még komoly gólszerzési lehetőség a kelták előtt, csakhogy ezúttal Martin O’Neill labdarúgói nem tudtak úgy koncentrálni, mint az első, budapesti összecsapáson. Az MTK Hungária futballistái a második félidei teljesítményükért dicséretet érdemelnek, és, ha ekkor egy kicsit még bátrabban mernek játszani, akkor akár gólt is szerezhettek volna a világhírű ellenfelük ellen. Juhász Roland sérülése miatt a magyar csapat tíz játékossal fejezte be a meccset, amelyen nem sikerült a szépítés, így elmondható, érvényesült a papírforma, és az UEFA-kupa legutóbbi döntőse kettős győzelemmel, 5–0-s összesítéssel került a BL főtáblájára. Az MTK az UEFA-kupában folytathatja.

Percről percre

8. perc: Varga a felezővonal közeléből ívelte a labdát a büntetőterületen belülre, Larsson a középen érkező Sutton elé fejelte azt, a hazaiak támadója pedig egy átvétel után 18 méterről, jobb lábbal kapura bombázott, Végh azonban magabiztosan védte a kapu közepébe tartó labdát.
13. perc: Füzi veszítette el a labdát az oldalvonal és a tizenhatos vonala között, Agathe akadálytalanul adhatott középre, Sutton pedig 11 méterről középről a jobb alsó sarokba bólintott.
1–0
42. perc: Miller a jobb szélről hozta befelé a labdát, csinált egy remek kényszerítőpasszt Suttonnal, a visszakapott labdát 13 méterről, bal lábbal laposan kapura lőtte, Végh pedig bravúrral, lábbal hárított.
48. perc: Torghelle remekül húzott a jobbösszekötő helyén kapura, Lambert szorításában 13 méterről jobb lábbal kapura lőtt, és a labda alig kerülte el a bal alsó sarkot.
49. perc: Larsson végezhetett el szabadrúgást középről, a magyar kaputól 21 méterre. Jobb lábas, csavart lövése nyomán a labda a bal sarok felé tartott, azonban Végh biztosan védett.
66. perc: Sutton és Hartson adogatott egymásnak, a támadó sarkalását követően a walesi cserejátékos került lövőhelyzetbe, ám éles szögből, nyolc méterről, bal lábbal leadott lövése a jobb kapufa mellett hagyta el a játékteret.
75. perc: Hartson és Thompson játszott össze, a hazaiak középpályása szépen kilépett a magyar védők között, jobbal a kapujából kifutó Végh Zoltán mellett elgurította a labdát, ám abba a kapus még bele tudott érni, így az a bal oldali kapufa mellett szögletre csorgott.

Mestermérleg

Martin O’Neill a Celtic menedzsere:
"Nagy küzdelem volt ez a mostani. Örülök annak, hogy a közönségünk előtt is sikerült legyőznünk az MTK-t. Ellenfelünk, szívósan küzdött, ezért is mondtam az első meccs lefújása után, nem szabad túlértékelni a négygólos előnyt."

Egervári Sándor az MTK Hungária vezetőedzője:
"Ezúttal jobb teljesítményt nyújtott a csapat, mint a budapesti találkozón, ám a javuló játék a tisztes vereséghez volt elegendő. A labdarúgóim tapasztalhatták, mit jelent sztárklub ellen futballozni, remélem, ennek az UEFA-kupában hasznát veszik."

A Bajnokok Ligája selejtezőinek lebonyolítását és összes eredményét Bajnokok Ligája 2003-2004 című összeállításunkban találják.

Fény és árnyék

Hogy a Celtic csapatánál tisztelik a múltat, az nem lehet vitás. Ha valaki van olyan szerencsés, hogy a skót sztárcsapat stadionjában bejut arra a folyosóra, ahol az öltözők találhatók, akkor úgy érezheti magát, mint aki éveket, évtizedeket ment vissza az időben. Az egymás mellett elhelyezkedő vitrinekben a régmúlt nagy csatáinak az ereklyéi találhatók, s mivel a Celtic korábban igencsak emlékezetes párharcot vívott az MTK-val, nem meglepő, hogy annak a bizonyos 1964-es összecsapásnak is van nyoma. Kell-e mondani, számunkra menynyire szép emlék annak a KEK-elődöntőnek a belépőjegye, egy korabeli újságcikk, vagy éppen az MTK zászlója…

Hogy milyen a magyar futball megítélése, azt jól jelzi, Skóciában a Celtic elleni visszavágóra mindössze négy újságíró kísérte el az MTK Hungária csapatát. Persze, lehet azt mondani, hogy a hazai 0–4 után borítékolható volt a szerény érdeklődés, azonban a kék-fehérek előző, HJK elleni idegenbeli összecsapását sem kísérte nagyobb figyelem. Mindez egyfelől azért (is) szomorú, mert láthattuk, hogy a skótokat mennyi szurkoló és újságíró kísérte el Budapestre, de nem felemelő érzés azért sem, mert mi, magyarok csak akkor állunk oda a csapatunk mögé, ha "fut a szekér”. Nem volt túl rég, így emlékezni lehet arra, hogy a Zalaegerszeget mennyien akarták elkísérni Manchesterbe az otthoni 1–0 után…