Bozsik Péter kritikus napjai

Ha így leegyszerűsítjük a krónikát, akkor könnyen kijelenthető: a felfelé ívelő tendencia 2002. augusztus 14-ig (ekkor rendezték a Puskás Ferenc-stadionban az MU elleni "odavágót”) tartott, onnantól kezdve pedig a képzeletbeli grafikonon meredeken lejtő vonalat húzhatnánk.
Ám a szituáció ennél bonyolultabb: a jól értesültek szerint már régóta érezhető a konfliktus a klubon belül. Mondják, Bozsik Péter nem tudott mindig rendet tartani a bajnokságot nyerő labdarúgók között, s nem volt felhőtlen a viszony egyes játékosok között sem… Rebesgetik azt is, a feszültség egyik oka, hogy anyagi téren sem túl rózsás a helyzet… Ráadásul emlékezhetünk arra is, hogy a vezetők sokáig azon az állásponton voltak, nem hosszabbítják meg a vezetőedző nyáron lejáró szerződését, aztán szinte az utolsó pillanatban újabb két évig Egerszegen tartották a szakembert – legalábbis mindenki azt remélte, merthogy ennek bekövetkezésére egyre kisebb az esély.
A menedzsment ugyanis hagyott egy "kiskaput” (ez is bizonyítja, a szakvezető irányába nem volt százszázalékos a bizalom…), amely szerint ha zsinórban hat fordulón át a csapat nem szerepel a legjobb hat között, következmények nélkül elbocsájthatják az edzőt. Nos, az első négy kört az "alsóházban” vészelte át a zalai gárda, s a nullával egyenlő az esélye annak, hogy két kör elteltével felkapaszkodjon mondjuk a hatodik helyre…
Az is nyílt titok, hogy a ZTE vezetői legszívesebben a tavaly Bükön remekül dolgozó Mihalecz Istvánt látnák a csapat irányítójaként, s a pletyka valóságalapját az is bizonyítja, hogy már a nyáron is ő lehetett volna Bozsik Péter utóda.
Ejtsünk szót a szombati összecsapásról is: meglátásunk szerint rossz edzői döntés okozta a Zalaegerszeg negyedik vereségét, úgy tűnt, Bozsik Péter eltaktikázta magát a Sopron ellen. Bár az eddig megszokottnál jobban játszottak a hazaiak – a szünetben vezettek is –, a Matáv Sopron végül megfordította az eredményt…
Az edző felelősségét abban látjuk, hogy Bozsik Péter – ez utólag bebizonyosodott – a 64. percben, csapata egygólos vezetésénél rosszul döntött, amikor lehívta a pályáról Egressy Gábort, s a támadó helyére a középpályás Darko Ljubojevicset állította be. Ettől kezdve Gyánó Szabolcs egyedül maradt elöl, s mivel a ZTE visszaállt, a hátralévő időszakban alig akadt helyzet Milinte Árpád kapuja előtt. Tegyük hozzá, Egressy Gábor ez alkalommal sem futballozott kirobbanó formában, de például a lecserélése előtt olyan akcióra vállalkozott, amelyet már régóta vártak tőle a szurkolók: az esetnél bátran tört a Sopron kapuja felé, pechére a remek formában védő Milinte Árpád védte a lövését… A két egerszegi csatár egyébiránt sokat mozogva jelentett veszélyt a soproni kapura, aztán amikor a statikusan játszó Darko Ljubojevics beállt, megtört a ZTE lendülete. Éppen ezért le kell szögezni: a mellékelt ábra bizonysága szerint rosszul alakította át csapata szerkezetét Bozsik Péter. Mert például a szerb középpályást szerencsésebb lett volna talán a hozzá hasonló játékra képes Vincze Ottó helyére becserélni.
Persze a soproni sikerhez kellett más is, mégpedig több jó edzői döntés – legalábbis Pintér Attila részéről. A fiatal szakember látva az egerszegiek cseréjét, rögtön átalakította az együttes szerkezetét, a 3-5-2-es hadrendet 4-4-2-esre váltotta fel, ráadásul a csapat védekezését is előrébb tolta. Pintér Attila játékosai maximálisan végrehajtották az edzői utasításokat, s a második játékrészben bebizonyosodott, hogy bár a ZTE labdarúgói egyénileg képzettebbek, erőnlétileg elmaradnak a soproniaktól. A Matáv egységes csapat benyomását keltette, látszik, rengeteg munka van az együttesben, s úgy tűnik, Pintér Attila valóban bizonyítja, hogy sokat dolgozva eredményt lehet elérni. S ha már az egyik oldalon egy rossz cserével indokoljuk a vereséget, említsük meg, hogy a soproni edző a játékosokat is remekül váltotta: a három Matáv-gólból Balaskó Iván egyet, míg Cseke László kettőt szerzett – s mindkét futballista a kispadról beállva volt eredményes…
Bozsik Péterre visszatérve, az egerszegiek trénere vasárnap délután készségesen nyilatkozott saját, illetve csapata jövője kapcsán.
"Legalább jó meccset játszottunk a Sopronnal… – fogta fel pozitívan a történteket a szakvezető. – Az persze elkeserített, hogy hiába futballoztunk elfogadhatóan, a végén ugyanúgy kikaptunk, mint az eddigi három fellépésünk alkalmával. Amúgy különösebb szenzációról nem tudok beszámolni, a futballisták nem szabotálják az edzéseket, nem ellenem játszanak, senki sem veszett össze senkivel. Higgyék el nekem, nincs nagy baj.”
Kicsi viszont akad?
"Akadnak kisebb gondjaink, ez tény – folytatta Bozsik Péter. – Sok hibával játszunk, értem ezalatt, hogy hátul becsúsznak váratlan bakik, miközben elöl elpuskázzuk a legnagyobb helyzeteket is. Időnként rossz döntéseket hozunk, ez az igazság.”
A védelem megingásaira magyarázat lehet, hogy a tavasszal három középső bekk állt a szakember rendelkezésére, ám azóta Szabó Zoltánt elküldték, Urbán Flórián elment, egyedül Csóka Zsolt maradt Egerszegen. S akkor arról ne is beszéljünk, hogy a múlt hét közepén az első számú gólfelelős, Kenesei Krisztián is összepakolt, és meg sem állt Kínáig…
"Noha a hangulatra nem lehet panasz, az látható, hogy lelkileg, idegileg nem vagyunk a topon – vette vissza a szót a vezetőedző. – Három piros, és, ha jól tudom, tizennégy sárga lapnál tartunk, igaz, reklamálás miatt csak egyszer figyelmeztették valamelyik játékosomat. A gond az, hogy egy ütemmel később érünk oda, minden bizonnyal a labdarúgókban lévő görcs miatt. Ennek ellenére nem tudok, de nem is akarok »nekimenni« a játékosoknak.”
A kellemetlen, ám de kötelező kérdés a végére maradt: még két meccs, és búcsúzik Zalaegerszegtől?
"A vezetőkkel kötött megállapodás alapján ez is benne van a pakliban, miként az is, hogy maradok – felelte Bozsik Péter. – Nyilvánvaló, nem így képzeltük a rajtot, de a labdarúgóimat ismerve vallom, hogy az alapszakasz végére igenis odaérhetünk a legjobb hat közé. De ha netán mégis távozni kényszerülök, lelkiismeret-furdalás nélkül veszem majd a kalapom.”