Garami József boldog volt

Bár a ferencvárosiak tudták, nem képvisel különösebben nagy játékerőt a máltai együttes, az utóbbi hónapok, hetek történései alapján mégis visszafogottan nyilatkoztak, és a szakvezetés is óva intett mindenkit az elbizakodottságtól.
S hogy miért volt a nagy óvatosság?
Nos, a zöld-fehérek három döntetlennel rajtoltak a bajnokságban, s bár a Siófok, a Videoton és a Békéscsaba ellen is nyerhettek volna, mégis meg kellett elégedniük az egy ponttal. A sikertelenség után "benne volt a pakliban”, hogy Máltán sem nyernek a zöld-fehérek. Szerencsére az első percek kapkodása után egyre magabiztossabbá vált az együttes, s a 31. percben szerzett gól már oldotta a görcsöt. Alekszandar Jovics találata után pedig csupán az volt a kérdés, mennyi lesz a vége.
Garami József tehát megnyugodhat. Csapata továbbjutónak tekinthető a kupában, nyugodtan várhatja az augusztus 28-án rendezendő visszavágót, még akkor is, ha nézők nélkül – az UEFA döntése értelmében –, üres lelátók előtt kell játszania csapatának.
Öt gól hatalmas előny, a mesteredző mégsem tervez változásokat. Garami József nem kísérletezget, minek, hiszen ismeri játékosait, csak akkor változtat, ha valaki megsérül az alapemberek közül. A találkozóra egyébiránt két fontos bajnoki mérkőzés között kerül sor, a következő fordulóban ugyanis a bajnok MTK Hungáriát fogadják a zöldek, s a Birkirkara elleni visszavágó után pedig a nagy rivális Újpest következik.
"Bár két hét nagy idő, most mégis azt mondom, nincs okom a változtatásra – mondta Garami József. – Meg sem fordult a fejemben, hogy a tartalékokat küldöm pályára, mert fontos, hogy sokat és jól játszszon együtt a csapat, a visszavágón már számítok Szűcs Lajosra és Lipcsei Péterre is.”
Tököli Attilával azonban továbbra sem számolhat a szakember, pedig a csapatot elkísérők meglepetésére a csatár részt vett a szerda esti edzésen is. A támadó turistaként utazott Máltára, szerelést sem vitt magával, de nyilván edzői rábeszélésre szerda este Tököli Attila is fehér mezbe bújt, futballcipőt húzott, és részt vett a mérkőzés előtti utolsó edzésen. A játékos nem a szavak embere – főleg akkor, ha újságíró kérdezi –, annyit azonban elárult: örül, hogy együtt lehet a többiekkel. A játékos továbbra is a Ferencváros labdarúgója, tavasszal a klub élt a lehetőséggel, és 2004. június 30-áig szerződést hosszabbított a csatárral. Híreink szerint újabb módosításra készül a klub, miközben külföldi kérőkkel tárgyal.
Nézzük, mi történt Máltától több ezer kilométerre a másik UEFA-kupa-selejtezőn a litvániai Panevezysben, ahol a DVSC-MegaForce küzdött az Ekranas gárdájával.
Nos, ott harsány bariton töltötte be a Hotel Romantic ebédlőjét. Szó szerint tulajdonképpen idézhetetlen, mi hangzott el, no nem a stílus és a tartalom, hanem az állandó alapzaj miatt. Beszédfoszlányok innen-onnan, hevenyészett köszöntők egyik-másik asztalnál, eszcájgcsörömpölés, azaz megszokott életét élte a Lokinak két éjszakára otthonául szolgáló, amúgy pazar szálloda étterme csütörtök este úgy fél tíz magasságában.
S mint minden étkezés alkalmával, Dankó Mihály ezúttal is szót kért.
"A” Misi, aki nem más, mint az együttes masszőre, no és persze – ahogy az gyakran megesik az ilyen státusban dolgozó emberrel – egy kicsit a lelke is. A nagydarab, jó kedélyű fickó amellett, hogy mestere szakmájának (erről éppenséggel a svédek elleni tavaszi hazai Eb-selejtezőn bokasérülést szenvedett csapatkapitány, Böőr Zoltán és a gárdába lassan visszatérő, két műtéten is átesett Balog Zsolt tudna igazán hitelesen mesélni), a szavakkal és az emberekkel is ügyesen bánik. Tisztában van azzal, kinek, mikor és mit kell mondania, hogy az illető helyrebillenjen, ha egy csöppnyit elege lett a világból.
Szózat hangzott el tehát, és a díszes társaság, mármint a jó másfél órával korábban az UEFA-kupa selejtezőjében a litván Ekranassal szemben az Aukstatitijos-stadionban 1–1-et játszó DVSC-MegaForce labdarúgócsapata megtudta a túra utolsó napjának programját – a Ragtime című film legismertebb dallamait hangszeréből korához képest meglepően virtuózan előcsalogató bárzongorista aláfestő zenéjének kíséretében.
Higgyék el, így, együtt nem volt hétköznapi élmény.
A mondanivaló veleje a következő volt: a takarodó ezúttal kitolódott egészen éjfélig, az nyolcas ébresztő pedig elmaradt, mindenki akkor kelt, amikor csak akart.
A bejelentés megtette hatását, volt, aki rövid séta erejéig még nyakába vette a várost (ahol úgyszólván lehetetlen eltévedni, a Panevezysen keresztül-kasul kanyargó Nevezis folyóba előbb-utóbb beleütközik a turista, a part mentén bandukolva pedig a település szinte minden fontos pontját el lehet érni) volt, aki egy üdítő vagy egy pohár sör társaságában beszélgetett a bárt megtöltő szurkolókkal, támogatókkal, és akadt, aki a teraszra költözött. Ez utóbbi kompániának volt tagja a 25. születésnapját augusztus 14-én betöltő csapatkapitány, Böőr Zoltán, akit egy üveg sokputtonyos hegyaljai szőlőszármazékkal köszöntött a csapattal a szállodában lakó szponzorok egyike.
Visszakanyarodva a fentebb emlegetett hangzavarra, feltétlenül említést érdemel egy néhány órával korábbi ricsaj. A találkozó felvezetése felettébb érdekesre sikeredett. Két chopper (az emelt kormányos motor) a sor elején, aztán egy platós terepjáró monstrum, hátán hangszórók, végül a "sportosok”: Suzukik, Kawasakik meg az ég tudja, milyen gépcsodák. Bömbölt a zene, aztán… Jött a totális csend. Ezek készülnek valamire – futott át a tudósító agyán. És lőn, másodperc múltán az örömóda "kipufogókra írt változata” tört magának utat az éterben, bőgtek a gépek, a helyi, stílusosan a "K” szektorba szorított kemény mag tombolt, hasonlatosan a "békésebbekhez”, akik között jó pár kissrác feszített — de nem ám Cesnauskis avagy Luksys (ő szerezte ugyebár a hazaiak gólját), hanem Beckham, Ronaldo, Zidane feliratú mezben. Hangosak voltak a derék litvánok, legalábbis eleinte, később már csak akkor, ha a maroknyi magyar tábor buzdításba kezdett. Helyi idő szerint úgy háromnegyed nyolc tájékán ellenben már csendesen figyelték az eseményeket, sőt egy részük javában az utcán grasszált, amidőn lefújták a találkozót. Némelyek viszont egészen sokáig az aréna környékén maradtak, megvárva, míg a magyarok busza kigördül a kapun, és Sándor Tamásék a szálloda felé veszik az irányt.
Tudják, abba, amelynek ebédlőjében, úgy fél tíz tájékán életerős baritonra lettünk figyelmesek…